Bányai Ferencné – Pünkösdi rózsa

Addig zöld bokorkéntVadonban pompázott s nem is vették észre,Amíg Nagypénteken kínos kereszt alatt.Néhány vércsepp érte. Ebből a vércseppbőlPünkösd hajnalára pompás rózsa nyílott;Reggeli harmatos napsugár fürdőben,Hajladozva ringott. Azóta a világMinden kis kertjében díszlik a virága,Pirosló vércseppként terjeszti illatátAz egész világra.

Bányai Ferencné – A kövek beszéde

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. A mosolygó … Olvass tovább