Bányai Ferencné – A mi hősünk

Győztes Hősnek jár a pálma,Virágeső hull útjára,Hozsánnát zeng ezer ajak,Tárva-nyitva ajtó, ablak. Áldott, ki az Úr nevébenJöttél hozzánk! Vártunk régen.Nagy az öröm, nincsen lárma,Boldogan jár házról-házra. Bűn, betegség, baj megszűnik,Ördög hada mind eltűnik.Ahol szelíd, szent alakjaA szívet meglátogatja. Hozza a hitnek malasztját,Kegyelmének gazdagságát.Reménységet, szeretetet,Vigaszt, erőt, békességet. Teljesülve a szív vágya,Lelkünkből felszáll a hála…Jézus nevét zengi … Olvass tovább

Bányai Ferencné – Pünkösdi rózsa

Addig zöld bokorkéntVadonban pompázott s nem is vették észre,Amíg Nagypénteken kínos kereszt alatt.Néhány vércsepp érte. Ebből a vércseppbőlPünkösd hajnalára pompás rózsa nyílott;Reggeli harmatos napsugár fürdőben,Hajladozva ringott. Azóta a világMinden kis kertjében díszlik a virága,Pirosló vércseppként terjeszti illatátAz egész világra.

Bányai Ferencné – A kövek beszéde

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. A mosolygó … Olvass tovább