Szabó Nándor Zsolt – A remény hajnala

Szürke remény fejét a fakó égre hajtja, lomha módon kel fölébe egy új év hajnala, szomorkodván, de hittel merít az életből, iszonyodik a múlttól, és retteg a jövőtől. Múló, piros szirmait felhők ezreire szórja, csendesen a reménnyel együtt lopva elsuhan, ködbe burkolózva, fagyottan ébred a táj, az eső, mint harmatos gyöngy hullik rá. Megbotlik az égi áldásban a napsugár lába, áthatja  azt … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás