Reményik Sándor – Szerenád oda túlra
Ezen az első őszi reggelen Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem. Most lehetnék hozzád figyelmesebb: Az ősz, tudod, mindíg megenyhített. Beteg lelkemen most pattan a zár, Pattintgatja a búcsúzó sugár. Most nyílnak bennem fátyolos egek, Most félve, én is föltekinthetek. Most írhatnék Neked sokat, sokat, Míg szólnál: „Fiam, ne fáraszd magad.” Most mutathatnék elsőül Neked A reggelinél elibéd simítva, Sápadt szirmú … Olvass tovább