Reményik Sándor – Ne szóljatok
Ne szóljatok, és ne mozduljatok,Fojtsátok vissza lélekzetetek…Nézzétek: fa vagyok,Reszketnek rajtam a színes levelek.Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,Életen túl, innen a halálon...
Címke: Gyász versek
Gyász versek
Akinek van hozzátartozója, aki érzett már szeretetet egy másik ember iránt, az előbb vagy utóbb megtapasztalja a gyász kegyetlenül lehangoló, szívet tépő érzését.
Sok esetben nehéz túllépni, és mindig abban reménykedünk, hogy majd az idő, az, ami segít a sebek fájdalmát tompítani. De mindazoknak, akiknek mustármagnyi hitük van, ennél jóval nagyobb, és erősebb pártfogójuk akad a gyász óráiban: ez Istennek mindenütt megtapasztalható szeretete.
Természetesen ez abban a lehangolóan kegyetlen pillanatban sok esetben “szerény vigasz”, de mégis Hozzá fordulhatunk, szavakkal és szavak nélkül egyaránt.
A gyász versek hasonló módon próbálják feldolgozni egyetemes szinten azt a semmihez nem fogható, embert próbáló érzést, amit gyásznak nevezünk.
Reményik Sándor – Mindenki megy…
Vagy így, vagy úgy, de mindenki sietMostanában tőlem valahova –Nem volt ily kurta azelőtt a perc,S az óra ily kiszabott, mostoha.Mindenki megy és mindenki lohol,Egyik csomagol – má...
Tóth Kálmán – A halál
Nem, nem az a halál, ahogy itt nevezik,Ha koporsónknak a födelét szegezik;Nem, nem az a halál, amit a léha hisz,Midőn a gyászszekér a temetőbe visz;És az sem a halál, midőn már más sira...
Weöres Sándor – Bolero
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon áta száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,olyik még visszanéz, a holdsugár a l...
Radnóti Miklós – Mint a halál
Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi...
Tompa Mihály – Sírversek
I. Sárga gyopár fedj bé; zöld rozmarin ága hajolj rám! Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom! Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; a rozmaring, édes Szűlök! az eleven kínotokat jegy...
Tompa Mihály – Fejfa
Meghozta gyümölcsét Zöld ágam; az ágnak alatta, A hontalan útast Kért nyúgalom árnya fogadta, S a vész idején menekülve alám: Rá védve borúlt leveles koronám! S engem, ki tenyésztem...
Garai Gábor – Halotti beszéd
Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek. Ez a marék hamu, ez ő, leánykori nevén Zabó Irén, ki Somlójenőn született, s meghalt a Semmiben, hetvenöt évesen egy számozott vaságyon, Látjátok...
Reményik Sándor – Végrendelet
Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se v...
Reményik Sándor – A menekülő
Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, ...
- 1 of 2
- 1
- 2
- Következő »