Tompa Mihály – Sírversek

I. Sárga gyopár fedj bé; zöld rozmarin ága hajolj rám! Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom! Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; a rozmaring, édes Szűlök! az eleven kínotokat jegy...

Tompa Mihály – Fejfa

Meghozta gyümölcsét Zöld ágam; az ágnak alatta, A hontalan útast Kért nyúgalom árnya fogadta, S a vész idején menekülve alám: Rá védve borúlt leveles koronám! S engem, ki tenyésztem...

Garai Gábor – Halotti beszéd

Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek. Ez a marék hamu, ez ő, leánykori nevén Zabó Irén, ki Somlójenőn született, s meghalt a Semmiben, hetvenöt évesen egy számozott vaságyon, Látjátok...

Reményik Sándor – Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se v...

Reményik Sándor – A menekülő

Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, ...

Juhász Gyula – Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény a...

Pilinszky János – Sírvers

Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig. Könnyeik szivárgó erekben szemérmesen bujdosnak bennem, és feneketlen tavat ásnak a m...

Kálnai Attila – Halottak napjára

Gyermek voltam, kit ismertem, Sok rokon volt, mind szerettem. Napról-napra találkoztam, Köszöntöttem, búcsúzkodtam. Teltek évek, jöttek végek, Elmúltak a gyermekévek. Egyre többször sóh...

Fórián Andrea – Gyász

kősziklát épít magának a Gyász és ólomízű mondataival bele- vési a felejthetetlen mosolyt melyet nem lehet újrafakasztani mert minden Gondolat egy Jajkiáltás! Nagyon tetszik, megosztom! ...