bibék vagyunk az Ő szent tenyerében
viharszelére billegünk Levéltáncoltató lélegzetvételében
borzolódunk mikor orkánja ér
meg-meglehelget porzószál Szelíden
szédülünk szívó örvényeinél
és megtetszik porzóban és bibében
és földereng a törvény és a tér
Kit soha soha máskor te sem én sem
kavarogvást a porzó-bibe bolygón:
közös látókánkon Ő les – a Résen
– kegyes Ránkhibázó! – arca süvít
s szája-delelésén ringó-mosolygón
látjuk tenyeréből: fú csücsörít.