Határ Győző – Az Ő szent tenyerében

bibék vagyunk az Ő szent tenyerében
viharszelére billegünk Levéltáncoltató lélegzetvételében
borzolódunk mikor orkánja ér

meg-meglehelget porzószál Szelíden
szédülünk szívó örvényeinél
és megtetszik porzóban és bibében
és földereng a törvény és a tér

Kit soha soha máskor te sem én sem
kavarogvást a porzó-bibe bolygón:
közös látókánkon Ő les – a Résen

– kegyes Ránkhibázó! – arca süvít
s szája-delelésén ringó-mosolygón
látjuk tenyeréből: fú csücsörít.

Több vers Határ Győző tollából →