Van hozzá kinyújtott tenyér és sebezhető szív
Kanyargó ösvény és völgyeket ívelő híd
Van hozzá szándék és hang, mely most is hív
Hiány és szenvedés, mely lángparazsat szít
Mégsem tudom befogadni egyszerű szereteted
Nem értem, nem érintem, nem érdemlem
Ezer butaságra cserélném tudatlanul gyengén
Ahelyett, hogy elsüllyednék és utaznék a csendjén
Üres templom arany betűivel sem tudom leírni
Csak odaülnék lábaidhoz, s hallgatnék megsemmisülve