← Magyar költők versei

Tornay András – Van, de nincs

Van hozzá kinyújtott tenyér és sebezhető szív
Kanyargó ösvény és völgyeket ívelő híd
Van hozzá szándék és hang, mely most is hív
Hiány és szenvedés, mely lángparazsat szít

Mégsem tudom befogadni egyszerű szereteted
Nem értem, nem érintem, nem érdemlem
Ezer butaságra cserélném tudatlanul gyengén
Ahelyett, hogy elsüllyednék és utaznék a csendjén

Üres templom arany betűivel sem tudom leírni
Csak odaülnék lábaidhoz, s hallgatnék megsemmisülve

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Tornay András összes verse

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Hirdetés
Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon