Kárász Izabella - Vajon imádkozol-e értem?

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.
Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.
Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.
És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Kárász Izabella további versei

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Hirdetés

► Necessary Cookies Always Active

Necessary cookies enable essential site features like secure log-ins and consent preference adjustments. They do not store personal data.

► Functional Cookies Remark

Functional cookies support features like content sharing on social media, collecting feedback, and enabling third-party tools.

► Analytical Cookies Remark

Analytical cookies track visitor interactions, providing insights on metrics like visitor count, bounce rate, and traffic sources.

► Advertisement Cookies Remark

Advertisement cookies deliver personalized ads based on your previous visits and analyze the effectiveness of ad campaigns.

Kárász Izabella – Vajon imádkozol-e értem?

Kapcsolódó versek

Kapcsolódó cikkek a Verstől versig blogból