Magyar költők versei

Árvai Emil

Ha Jézus ott nem-et mondott volna,
Ő megmenekül,
mi nem,
s hullunk pokolra...

Gerzsenyi Sándor

Te áldott, angyali, szép Tavasz, eljöttél,
Magadra öltve zöld ruhád! –
Megváltó Jézusom, szállj le a szívemre.
Hozz tavaszt, tégy csodát!

Gerzsenyi Sándor

És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!
Sütött a nap és tündöklött az égbolt.
Az emberek mind fáradtan ledőltek,
S nem voltak már búsak és elgyötörtek.

Lukátsi Vilma

Korbácsütéstől véres a vállam,
verejtékem a szemembe hull,
szívem vadul
döngeti mellemet,

Lukátsi Vilma

Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,

Amatőr versek

Keresztem hordozom.
Megmutatom.
Fekete a fehéren, a vak is látja.
Száját tátja.

Endrődi Sándor

Te küldtél engemet
Földi vándorlásra,
Sok nehéz küzdésre,
Megpróbáltatásra.

Endrődi Sándor

Isten, te vagy az én pajzsom,
Te vagy az én erős váram.
Sehol nincsen nyugodalmam
Csak benned van bátorságom.

Endrődi Sándor

Az élet: láz, a munka: égés,
A nap küzdelme hajsza csak.
Dulakodunk a betevőért,
Kergetnek dicsvágy és harag.

Bárd Oszkár

Mert ez nem az. A búgó orgonának
alig pár sípja zeng, a többi holt,
a vágy telitett, dús kovakövéből
erőnk eddig mily kis lángot csiholt!

Ábrányi Emil

Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.

Ábrányi Emil

A temető zugában
Vetettek neki ágyat,
A többiektől távol…
Talán hogy nyomorából

Ábrányi Emil

És lassan, lassan mind megyünk,
Ha ütni kezd az óra.
Mind elmegyünk a föld alá,
Közös találkozóra.

Ábrányi Emil

I.
Jártam magam karácsony éjjelén.
És egyszer egy szép férfi jött felém,
S csodás szemével a szemembe nézett.

Ábrányi Emil

Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?