Magyar költők versei

Erdős Sándor

Töprengek az életen. Isten súg igét.
Nem az gazdag, kinek vagyona van.
Hanem ki kevéssel is beéri.
Mondja Isten, ne feledd szavam.

Erdős Sándor

Egy árva madár ült a téli ágon,
törött szárnyával fázva, árván,
mintha az egész teremtett világon
csak ő ülne itt csendben, némán.

Balassi Bálint

1.
Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,
Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!

Ady Endre

A kis harang a régi,
Mely belezúg a csöndbe,
A szürkeség a régi,
Fölévirít a tavasz.

Túrmezei Erzsébet

Úr Jézus, tudod: nem érdemes írni,
csak, hogy a rímek muzsikáljanak.
Olyan dalokat ébressz, hogy a lelkek
Tehozzád közelebb találjanak!

Devecseri Gábor

A szenvedésre emlékezzetek.
A szenvedésben lesz még részetek.
- mint volt is - , de én az Ő tövisével,
mely ágaimtól szívetekig ér el,

Áprily Lajos

Sebet hordott a testén, sok sebet,
félig-hegedtek voltak és sötétek.
Ti azt mondtátok róla: rejteget,
mert nem mutatta, emberek, felétek. 

Sík Sándor

És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.
A csarnokban nevettek a római vitézek,
Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.
És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

Árvai Emil

Ha Jézus ott nem-et mondott volna,
Ő megmenekül,
mi nem,
s hullunk pokolra...

Gerzsenyi Sándor

Te áldott, angyali, szép Tavasz, eljöttél,
Magadra öltve zöld ruhád! –
Megváltó Jézusom, szállj le a szívemre.
Hozz tavaszt, tégy csodát!

Gerzsenyi Sándor

És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!
Sütött a nap és tündöklött az égbolt.
Az emberek mind fáradtan ledőltek,
S nem voltak már búsak és elgyötörtek.

Lukátsi Vilma

Korbácsütéstől véres a vállam,
verejtékem a szemembe hull,
szívem vadul
döngeti mellemet,

Lukátsi Vilma

Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,

Amatőr versek

Keresztem hordozom.
Megmutatom.
Fekete a fehéren, a vak is látja.
Száját tátja.

Endrődi Sándor

Te küldtél engemet
Földi vándorlásra,
Sok nehéz küzdésre,
Megpróbáltatásra.