Magyar költők versei

Reményik Sándor

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,

Gerzsenyi Sándor

Aki a sötétbe indul,
Lámpást vigyen magával.
Erős legyen annak szíve,
Ki küldetést ma vállal.

Kányádi Sándor

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

BarthaKálmán

Az erdélyi magyar Géniusznak
Csobogj, csobogj, te fürge forrás,
Dalolj, dalolj, te víg patakszó.
Sziklák éleit megpengetve!

Bartha Kálmán

Fájó messzeség, bús magány után,
ma újra rám-leheltél jó Uram;
már szemsugarad játszik utamon,
és szívem táján víg szellő suhan…

Tompa Mihály

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig űltök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!

Ady Endre

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,

Juhász Gyula

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Lovas András

Várván várom a Urat
aki megáld engem -
szívem erőssége
megingott félelmemben

Lovas András

Keserű könny pereg orcámon
fájdalmas bú a panaszom -
életem csak légies álom
mindent befed a fájdalom.

Major János

Szembe veled a tágas kert
minden fája levetkezett,
zöld dézsában a leándert
őrzi még egy csonka szonett,

Nády Mária

Hiszek Benned
újra és újra
Erősítesz magamban
üzeneteid által

Dömötör Tibor

Mester! Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a sebem,
Hogy viselhessem keresztem,

Erdélyi Ilona

Miként a kisgyermek,
Jövök az Atyához,
A minden áldások
Örök forrásához,

Túrmezei Erzsébet

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!