Magyar költők versei

Donászy Magda

Karácsonyfa!
Karácsony
Aranydió
Zöld ágon!

Weöres Sándor

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Zelk Zoltán

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Páskulyné Kovács Erzsébet

Nekem már nem szabad várni.
Rövid az élet, napja fogy.
Nekem nem adatnak mindig
felemelő pillanatok.

Frittmann László

Uram! Ha Igéd életté válna bennem,
hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
nem tapadnék sárhoz, röghöz…
Múló földi kincsek láttán

Simon András

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

Bajor László

Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján!
Remegve húzódom meg… Kibírja talán
a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda?
De az sem volna már csoda,

Magyar költők versei

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Magyar költők versei

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ

Reményik Sándor

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,

Gerzsenyi Sándor

Aki a sötétbe indul,
Lámpást vigyen magával.
Erős legyen annak szíve,
Ki küldetést ma vállal.

Kányádi Sándor

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

BarthaKálmán

Az erdélyi magyar Géniusznak
Csobogj, csobogj, te fürge forrás,
Dalolj, dalolj, te víg patakszó.
Sziklák éleit megpengetve!

Bartha Kálmán

Fájó messzeség, bús magány után,
ma újra rám-leheltél jó Uram;
már szemsugarad játszik utamon,
és szívem táján víg szellő suhan…

Tompa Mihály

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig űltök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!