Öröklétbe fagyott szavak
dörömbölnek időn át,
újraéledt a sötét múlt
meghalt már a szép világ.
Elhervadtak a virágok
rothadnak a szirmaik,
szülők eltaszítják fiuk
nevetve elengedik.
Hamuvá vált sötét erdő,
már csak a bűzt leheli.
Zúznak züllött sötét hordák,
elveszett mi emberi.
Eljött hát az örök sötét?
Sárba fúlt a szerelem?
Kérdezi egy vérző angyal
égen úszó fellegen.
Ne várjad a megtisztulást!
Új magokat vet a szél.
Mi korunkra véglegesen
ráborul a szemfedél.