← Magyar költők versei

Erdős Sándor – Öröklét

Öröklétbe fagyott szavak
dörömbölnek időn át,
újraéledt a sötét múlt
meghalt már a szép világ.

Elhervadtak a virágok
rothadnak a szirmaik,
szülők eltaszítják fiuk
nevetve elengedik.

Hamuvá vált sötét erdő,
már csak a bűzt leheli.
Zúznak züllött sötét hordák,
elveszett mi emberi.

Eljött hát az örök sötét?
Sárba fúlt a szerelem?
Kérdezi egy vérző angyal
égen úszó fellegen.

Ne várjad a megtisztulást!
Új magokat vet a szél.
Mi korunkra véglegesen
ráborul a szemfedél.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon