Magyar költők versei

Dora Rappard Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.

Pecznyik Pál

Amióta megszülettem,
s élek Isten tenyerén,
sem a tegnap, sem a holnap,
csak a mai nap enyém.

Fejszés András

Most a virágot csodálom,
a sárgát, pirosat, kéket
és az ég alatt nyilalló
fekete-fehér fecskéket.

Túrmezei Erzsébet

Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
S róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,

Erdős Sándor

Töprengek az életen. Isten súg igét.
Nem az gazdag, kinek vagyona van.
Hanem ki kevéssel is beéri.
Mondja Isten, ne feledd szavam.

Erdős Sándor

Egy árva madár ült a téli ágon,
törött szárnyával fázva, árván,
mintha az egész teremtett világon
csak ő ülne itt csendben, némán.

Balassi Bálint Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

1.
Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,
Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!

Ady Endre Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A kis harang a régi,
Mely belezúg a csöndbe,
A szürkeség a régi,
Fölévirít a tavasz.

Túrmezei Erzsébet

Úr Jézus, tudod: nem érdemes írni,
csak, hogy a rímek muzsikáljanak.
Olyan dalokat ébressz, hogy a lelkek
Tehozzád közelebb találjanak!

Devecseri Gábor

A szenvedésre emlékezzetek.
A szenvedésben lesz még részetek.
- mint volt is - , de én az Ő tövisével,
mely ágaimtól szívetekig ér el,

Áprily Lajos

Sebet hordott a testén, sok sebet,
félig-hegedtek voltak és sötétek.
Ti azt mondtátok róla: rejteget,
mert nem mutatta, emberek, felétek. 

Sík Sándor

És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.
A csarnokban nevettek a római vitézek,
Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.
És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

Árvai Emil

Ha Jézus ott nem-et mondott volna,
Ő megmenekül,
mi nem,
s hullunk pokolra...

Gerzsenyi Sándor

Te áldott, angyali, szép Tavasz, eljöttél,
Magadra öltve zöld ruhád! –
Megváltó Jézusom, szállj le a szívemre.
Hozz tavaszt, tégy csodát!

Gerzsenyi Sándor

És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!
Sütött a nap és tündöklött az égbolt.
Az emberek mind fáradtan ledőltek,
S nem voltak már búsak és elgyötörtek.