Isten, te vagy az én pajzsom,
Te vagy az én erős váram.
Sehol nincsen nyugodalmam
Csak benned van bátorságom.
…
Az élet: láz, a munka: égés,
A nap küzdelme hajsza csak.
Dulakodunk a betevőért,
Kergetnek dicsvágy és harag.
…
Mert ez nem az. A búgó orgonának
alig pár sípja zeng, a többi holt,
a vágy telitett, dús kovakövéből
erőnk eddig mily kis lángot csiholt!
…
Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.
…
A temető zugában
Vetettek neki ágyat,
A többiektől távol…
Talán hogy nyomorából
…
És lassan, lassan mind megyünk,
Ha ütni kezd az óra.
Mind elmegyünk a föld alá,
Közös találkozóra.
…
I.
Jártam magam karácsony éjjelén.
És egyszer egy szép férfi jött felém,
S csodás szemével a szemembe nézett.
…
Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat,
A szenvedőket telehintjük könnyel:
Az Isten, aki mindnyájunknak atyja,
Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel?
…
Öröklétbe fagyott szavak
dörömbölnek időn át,
újraéledt a sötét múlt
meghalt már a szép világ.
…
Most minden út
Tebenned összefut.
Most minden cél
Tebenned összeér.
…
Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
…
Egy-egy kapu előtt megállok,
mikor új napra virradok,
fellapozom a Bibliámat
s elolvasok egy-két lapot.
…
Szenteld meg, Istenem
szívemet egészen,
legyek Sámuelhez
hasonló mindenben.
…
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.
…
Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
…