Most a virágot csodálom,
a sárgát, pirosat, kéket
és az ég alatt nyilalló
fekete-fehér fecskéket.
Majd egy gyermeket csodálok,
őbenne Kaint és Ábelt,
a világot is csodálom,
ezt a zűrzavaros Bábelt.
És még sok mindent csodálok:
születést, életet, halált,
gyűlöletet, meg nem értést,
mi sokszor úgy szíven talált.
De legjobban azt csodálom,
fel nem foghatom, nem értem,
hogy az Úr drága kegyelme
Krisztusban lehajolt értem!
Emberré lett az emberért,
keresztre ment, és megváltott.
Az üdvözítő Kegyelem,
legyen hát örökre áldott!
Verssel kezdenéd a hetet?
Minden hétfő reggel egy csokor válogatott vers a postaládádba — Hétindító Versek, 2015 óta. 2000+ olvasótárs, bármikor leiratkozhatsz.
Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.