Magyar költők versei

Ady Endre

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,

Juhász Gyula

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Lovas András

Várván várom a Urat
aki megáld engem -
szívem erőssége
megingott félelmemben

Lovas András

Keserű könny pereg orcámon
fájdalmas bú a panaszom -
életem csak légies álom
mindent befed a fájdalom.

Major János

Szembe veled a tágas kert
minden fája levetkezett,
zöld dézsában a leándert
őrzi még egy csonka szonett,

Nády Mária

Hiszek Benned
újra és újra
Erősítesz magamban
üzeneteid által

Dömötör Tibor

Mester! Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a sebem,
Hogy viselhessem keresztem,

Erdélyi Ilona

Miként a kisgyermek,
Jövök az Atyához,
A minden áldások
Örök forrásához,

Túrmezei Erzsébet

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Schrenk Éva Amalina

Madárdal ébreszt,
szép volt az álmom,
ó, édes élet!
Szeretni vágyom.

Hervay Gizella

Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak.
Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám,
vagy csak ez a század,
két háború árvája, szegény.

Határ Győző

bibék vagyunk az Ő szent tenyerében
viharszelére billegünk Levéltáncoltató lélegzetvételében
borzolódunk mikor orkánja ér
meg-meglehelget porzószál Szelíden

Pilinszky János

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

Veress Miklós

Tócsában örvénylő bogár
tutaja sárga szalmaszál
lábával verdes és kaszál
meghal amire partraszáll

Szabó Lőrinc

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,