Magyar költők versei

Balog István

Szenteld meg, Istenem
szívemet egészen,
legyek Sámuelhez
hasonló mindenben.
…

Magyar költők versei

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.
…

Lukátsi Vilma

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
…

Donászy Magda

Karácsonyfa!
Karácsony
Aranydió
Zöld ágon!
…

Weöres Sándor

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
…

Zelk Zoltán

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
…

Páskulyné Kovács Erzsébet

Nekem már nem szabad várni.
Rövid az élet, napja fogy.
Nekem nem adatnak mindig
felemelő pillanatok.
…

Frittmann László

Uram! Ha Igéd életté válna bennem,
hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
nem tapadnék sárhoz, röghöz…
Múló földi kincsek láttán
…

Simon András

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
…

Bajor László

Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján!
Remegve húzódom meg… Kibírja talán
a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda?
De az sem volna már csoda,
…

Magyar költők versei

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.
…

Magyar költők versei

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
…

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Elkéstetek, elkéstetek vele,
Az Igével, ki élet kenyere,
Ki Evangélium és semmi más,
Nem tudás, művészet, magyarkodás,
…

Gerzsenyi Sándor

Aki a sötétbe indul,
Lámpást vigyen magával.
Erős legyen annak szíve,
Ki küldetést ma vállal.
…

Kányádi Sándor

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
…