A virágok ünnepe ez;
lelketek viruló virágaié.
A szívek ünnepe ez;
együtt dobbanó, vágyódó szíveiteké.
…
Istenem, nem kérek Tőled nagyot, vagy tán a legnagyobbat kérem:
Add vissza a fakóságok színét! Bár egy virágot lássak úgy, mint régen,
Bár egy arcot, bár egy mozdulatot lássak olyan igazán ismerősnek,
Hogy bennük percnyi otthonom legyen.
…
Szomorú, lefosztott oltár felett
Fekete fátyolos nagy feszület.
Vérzik, vérzik a Krisztus!
Idenéz megtört két szeme rám.
…
Világra csatolt bilincs a gyűlölet,
a szeretet sötét sarokba gunnyadt,
támadjál fel lelkemben, Krisztusom -
belső szobámban fényeid kihunytak.
…
HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
…
Ő vezet engem,
én követem.
Ő nekem vérem
és szövetem.
…
Mint falusi utcák sorát
a hullott akáclevelek,
úgy borítják a Körútat
az apró üvegcserepek.
…
Itt, - ez a hely.
Az erdőben, a kertünkhöz közel.
Itt tetted az első csodát velem.
Hárman voltunk jelen,
…
Sokaság tolongott hallani, látni,
Őt keresték az ünnepen
Egy napon elhagyták mind egy szálig,
nem kellett Jézus senkinek sem.
…
Van, aki nem tud imádkozni,
az Istenhez nincs egy jó szava.
Van, aki úgy tud imádkozni,
hogy nem jut szóhoz az Úr maga.
…
Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.
Kérdéseimet is csendre intem;
halk, szelíd hangot keresek éppen.
…
Az Úr legyen megőrző Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!
…
Ma bűn a néma ajkak
könnyelmű hallgatása.
Vétek, ha álmos szemmel
gunnyasztanak az őrök
…
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
…
Sírtál-e már úgy,
hogy nem folyt a könnyed?
Nevettél-e úgy,
ahogy nem fogsz többet?
…