Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor

Istennek Fia,
Mindenek Királya,
Az ég és föld Ura, Megváltó!
Szívembe zárlak,

Gerzsenyi Sándor

Akik szeretik Isten házát,
Mind boldogok, oly boldogok!
Kik lakoznak szent templomában,
Mind gazdagok, dúsgazdagok!

Balassi Bálint

Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét!
Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben

Gyóni Géza

“Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon poroszló lesked.
Pihenj le. Várj. Olajjal hűtöm
Fáradt tested.

Balássy László

Fiatalságod zsenge tavaszát
lefosztják rólad kapzsi perceid,
majd télre váltva túlzó nyarát,
külsőd díszét a -sírba temetik.

Lukátsi Vilma

… amikor nem történik semmi,
nem fordul jóra, ami bántott,
külső hatásra nem gyúr számomra
az ellenségből jóbarátot;

Karaffa Gyula

Mennyei Atyánk! Te szabad akaratot adtál
nekünk, s mi azt tesszük, amit csak akarunk.
Nem telhet el úgy sohasem egyetlen napunk,
hogy ne hallanánk szörnyű háborúkról híreket,

Gerzsenyi Sándor

Énekszóval áldom Jézust;
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem átkát hordta,
Szenvedett a Megmentő:

Lukátsi Vilma

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!

Venyercsán László

Oly jó Istenre csendben várni –
Istennel rövid a messzi út,
hisz nemcsak az út, a cél is Ő,
s nem veszít időt, ki várni tud.

Gulyás Pál

Egy betlehemi megalázott
ember teremtett új világot,
megteremtette az Igéből,
a szeretet szent semmijéből.

Szent-Gály Kata

„Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.

Moré Balázs

Van egy másik világ, létezik,
a tenger alatt, a tenger fölött,
a zúgó hullámok mögött
egy másik világ rejtezik.

Túrmezei Erzsébet

Egy darabig elvisz a láb is …
de gyilkos ingoványhoz ér …
félelmetes szakadékhoz ér …
zúgó folyam partjához ér …

Füle Lajos

Öt nappal a kereszt előtt
korbácsot ragadott,
haragjában í g y járta be
az ősi templomot,