Magyar költők versei

Rudnyánszky Gyula

Bármit cselekszünk, hasztalan, -
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül!

Szabolcska Mihály

A szeretet az én vallásom.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van aznap a szívemben!

Gégény István

Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Magyar költők versei

Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük Őt!

Endrődi Sándor

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Áprily Lajos

Ki rémített meg, életem?
Ki lódított meg úgy, hogy annyi
iram-fogó hágó után
ilyen szédülten tudsz rohanni?

ifj. Bartha Sándor

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.

Bárd Miklós

alias leveledi Kozma Ferenc
Ha elszakadni mindentől, mi szent,
Szabadulást, szabadságot jelent;
Ha földiekhez nincs köze az égnek,

Komjáthy Jenő

I.
Kiragadom az időbül,
Ami soha el nem évül.
Megragadom azt a percet,

Gárdonyi Géza

Az Úr bement a gyúróműhelyébe.
– Ma csinálok – mond – egypár állatot:
Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,
meg egy tücsök.

Faludi Ferenc

Jézus, szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet;
Nem azért, hogy üdvezüljen,

Sárosi Árpád

Asszonyok. Elfáradtak, vének,
Szivükben igék és tömjének.
Krisztus keresztjén remegő bocsánat:
“Könyörülj rajtunk, ki Magdolnát láttad.”

Juhász Gyula

Szeretlek forrón, mint eddig soha,
Te mindig áldott, mindig mostoha
Élet!
Szeretlek fájón, égőn, mint a seb,

Dsida Jenő

Megnyílt az ég ma hirtelen,
a nagy kárpitot félrevonták –
s a rőt mező ma színt kapott
és felvirult sok régi, holt ág.

Dsida Jenő

Kísérletezik a jó Isten,
a bölcs Professzor,
mert furcsa dolog az a lejtő
és furcsa dolog az a ki golyó