I.
Kiragadom az időbül,
Ami soha el nem évül.
Megragadom azt a percet,
Ami soha le nem perceg.
Elragadom azt a hangot,
Mi a szívből szívbe hangzott.
Fölragadom azt a lelket,
Kit igazság szomja kerget.
Elragadom, föl az égig,
Kit fensége le nem szédít.
Kiragadom a világból,
Kiben eszme tüze lángol.
Azt a lángot istenkézből
Leragadom, le az égből.
II.
Megállítom azt a percet,
Mi az örök órán perceg.
Beállítom a szívekbe,
Szív legyen a dolgok rendje!
Elállítom, ami múló,
Szárnyaszegett, porbafúló.
Fölállítom azt a szobrot,
Nagy-merészen égbe rontok.
Megállítom azt a percet,
Maradjon az üdv itt veszteg!