„Mindennek rendelt ideje van…” (Préd. 3.1)
Az új esztendőnek is, tegyük hozzá halkan és megilletődve.
Most, hogy már mindenki elkészítette önmagában, vagy egy Facebook bejegyzésben az elmúlt év rezüméját, következzen egy olyan megközelítés, amire általában új év kezdetekor nem szoktunk kellő figyelmet fordítani.
Minek is? Hisz, ha belegondolunk csupán csak görgetjük tovább láthatatlan homokóránk homokszemcséit.
Az idő a Bibliában különféle módokon jelenik meg, ahogy azt annak idején megtudták fogalmazni írói, aminek természetes módon határt szabtak az adott kor nyelvi eszközei is.
Az idő fogalma nekünk egyszerű embereknek mindig egy olyan képlékeny képződmény, amelytől olykor túl sok mindent remélünk, vagy épp túl sok mindennel vádoljuk.
Ismerjük a mindennapjainkba beépült mondásokat: az idő minden sebet begyógyít, az emlékeket szebbé teszi, minden problémát megold, a titkokat felszínre hozza, önmagunkra reflektálva pedig annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat.
Természetesen ott az örök félelem is, mi történik akkor, amikor elfogy a földi időnk?
Mikor kiejtjük ezeket az ismert mondásokat sok esetben nem is realizáljuk, hogy milyen mögöttes tartalommal bírnak, milyen különös kapcsolatunk van az idővel.
Az időt valójában az ember azért „hozta létre”, hogy tájékozódni tudjon abban a hatalmas térben, amiben él.
Az idő a -től, -ig keretet adja életünknek, olyan megdönthetetlen szabályokkal, amelyek csak a Földre jellemzőek. Amikor a -től, -ig keretről beszélünk azzal a születéstől a koporsóig elnyúló földi időt tudjuk behatárolni. Mindezt csakis tapasztalatainkra hagyatkozva, mert látjuk, hogy ez a keret adott minden egyes földi embernek.
A közötte lévő időt pedig olyan egységekre daraboljuk, ahhoz, hogy egyéni életünk kis terében tudjunk tájékozódni, ahogy nekünk jól esik. A teljes képen nem változtat semmit.
Ezt az időt csak itt, földi kontextusban tudjuk értelmezni, ha éppenséggel a Föld nem 365 nap alatt kerüli meg központi csillagát a Napot, hanem kevesebb, vagy több idő alatt, akkor valószínűleg már másképp alakulnak a számok. Ha nem 24 óra alatt fordul egyet tengelye körül, hanem sokkal több vagy kevesebb idő alatt, akkor megint másképp alakulnak a számok.
Mindez azt mutatja, hogy földi életünkből nézve, a Naprendszer 3. bolygóján, az ún. életre alkalmas térben, számunkra, emberek számára az idő csak itt, röghöz kötve értelmezhető.
Úgy fejlődtünk, úgy szocializálódtunk, hogy ez az értelmezés beleégett DNS-ünkbe. A -től, -ig keret között folyamatosan harcolunk az idő érzékelésének különböző megnyilvánulásaival, a:
- múlttal
- jelennel
- jövővel
Mindezt még tetézi, hogy nem egyformán telik az idő bizonyos élethelyezetekben, azaz szubjektív időérzékelésünk is rendkívül változó.
Észrevetted te is, hogy a boldogabb események lefolyása alatt szinte repül, míg a feszültebb, szomorú, fájó vagy épp szenvedéssel teli eseményeknél megáll, nehézkessé válik?
Akkor miért nem arra törekszünk egyen-egyenként, hogy a boldogabb eseményeket részesítsük előnyben? Ez úgy gondolom, örök kérdés marad.
Bizonyára azt is észrevetted, hogy sokszor a múlt levertségébe, fájdalmába, vagy épp boldogító pillanataiba menekülünk vissza. Vagy a jövendőről ábrándozunk valami irreális, sőt, olykor szürreális felhanggal.
És hol marad a jelen? A ma?
Sokszor mondják pejoratív megfogalmazásban valakire, úgy él, mintha nem lenne holnap, holott leginkább azt lehet látni, úgy élünk, mintha nem lenne ma!
- ma lehet kimutatni mennyire szeretjük egymást,
- ma lehet megtervezni a holnapot,
- ma lehet a halogatott feladatokat teljesíteni,
- ma lehet élni,
- ma kell megóvni egészségünket, családunkat,
- ma tudunk imádkozni, kérni.
Nem tegnap, mert azt az időegységet földi időszámításunk szerint már meghaladtuk, élhetünk benne, de az eseményekre nincs hatásunk, nem holnap, mert mi van, ha addig elérkezünk az – ig falához, és már nem tehetünk semmit?
Nem véletlenek Jézus szavai:
„…add meg nekünk ma”!
A mának élés, a jelenben való élés nem egyenlő a léha életmóddal. Nem is a gyűjtögető, anyagi vonzatáról van most szó, hanem sokkal inkább a jelen eseményeinek 100%-os megéléséről.
Akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz.
Megfogunk lepődni mennyi jó van a jelenben, csak nem realizáljuk a múltban és jövőben való kalandozásunk közepette.
Amennyiben jó, ne azon aggódjunk, hogy túl hamar vége szakad, ha rossz, akkor pedig ne meneküljünk előre a jövőbe, vagy hátra a múltba. Csak legyünk jelen.
Legyünk jelen 2021-ben is!
Mindig csak a ma örömét, a ma bánatát, a ma baját oldjuk meg, Istent is a mában találhatjuk meg immanens módon.
Nem a múltban számon kérően, „hol voltál, amikor szükségem lett volna rád?”, de nem is a jövőben, amit még nem tapasztaltunk, tehát számunkra maga a nyers transzcendencia.
Ha a mában felfedezzük, onnantól már nem kérdés, hogy ott volt-e a múltban is, vagy ott lesz-e a jövendőben.
Ahogy Máté evangélista írja: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt, 6,34)
Boldog, békés, egészségben gazdag Új esztendőt kívánok minden kedves követőnek és versszerető látogatónak!
