Magyar költők versei

Sík Sándor

Agg szót beszélek, megtanuld:
Ha még oly szép is volt a múlt,
S az emlék édes, mint a méz,
Vissza ne nézz!

Lukátsi Vilma

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,
pedig a tölgyes nincsen már sehol,
eltemette az idő homokja
a mulandóság mélyén valahol.

Túrmezei Erzsébet

Most te nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő kegyelemruhát,
mely ráborulva sebre, gyöngeségre,
fehéren, csillogón beföd.

Weöres Sándor

Az idők folyama
kiszáradt köröttem,
szélvészek rohama
megtorpant mögöttem.

Magyar költők versei

Nagy boldogság, nagy fájdalom
Ne látogasson engemet meg;
Szelíd borongást adj, Uram,
Szegény szivemnek!

Túrmezei Erzsébet

Uram, a szívem háladalba fog:
Megköszönök Neked minden napot,
Melyen szereteted érezhetem,
Minden parányi fényt az életen,

Reményik Sándor

Dr. Nyírő Gyulának
Szívfájdító tavasz.
És olyan jó.
És olyan jó.

Füle Lajos

Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

Magyar költők versei

Ismeretlen szerző, Fordította: Bókay János
Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,

Tanka János

Köszönöm neked ezt a percet,
én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,

Füle Lajos

Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!”
Virágvasárnap leteszem Eléd
Ezt a szívemben őrzött pálmaágat

Füle Lajos

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,

Magyar költők versei

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Kárász Izabella

Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért

Gerzsenyi Sándor

Még nem látom, hogy mi lesz holnap,
S még nem tudom, hogy virrad-é nap
De bízom Benne, és előre
Hálával áldozom az Úrnak.