Magyar költők versei

Tanka János

Köszönöm neked ezt a percet,
én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,

Füle Lajos

Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!”
Virágvasárnap leteszem Eléd
Ezt a szívemben őrzött pálmaágat

Füle Lajos

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,

Magyar költők versei

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Kárász Izabella

Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért

Gerzsenyi Sándor

Még nem látom, hogy mi lesz holnap,
S még nem tudom, hogy virrad-é nap
De bízom Benne, és előre
Hálával áldozom az Úrnak.

Somogyi Imre

Jöjjetek az Úr házába,
Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének
A menny dicső Istenének!

Lukátsi Vilma

A kiáltó szava elhallgatott,
repedt nádakat ingat a szél.
Nem zeng az ének az Olajfák Hegyén,
a kertekben fehérlik a dér,

Túrmezei Erzsébet

Köd előttem, köd utánam.
Mese mondja, régi, drága.
Hogy elillan, mint az álom,
gyermekévek szép világa.

Ady Endre

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.

Magyar költők versei

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.

Magyar költők versei

Én is, más is vágyakozik
Az adventi kegyelemre,
Mégis a világgal futunk
A nagy Istent elfeledve.

Bajza József

Köd borong; száll a daru
Zúgva fenn az égen;
Száll s meleg hazát keres
Déli messzeségen;

Sárosi Árpád

Várt már, a végső élet-állomás.
Nem volt szava komoly marasztalásra.
Ki menni készül, itt e partokon
Mi kedves néki, mindenét elássa.

Endrődi Sándor

Árva madár tévelyeg a magasban –
Én istenem, beh magamra maradtam!
Sivatag lett nekem ez a szép világ,
Beborulva látom minden csillagát.