Magyar költők versei

Kosztolányi Dezső

Milyen lesz a halál,
vajon rossz lesz-e, jó,
ez a végső, komoly
nagy-nagy szenzáció?

Kosztolányi Dezső

És sokszor megfogom a kezedet,
akárcsak egy idegenét,
és sokszor a szemedbe meredek,
és a szemed egy kút, hideg, setét.

Kosztolányi Dezső

Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,

Pecznyik Pál

Két évszám között
Rövid kis vonás,
Földi életünk
Csupán villamás?

Juhász Gyula

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Márai Sándor

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó ,,igen"-ben.

Gerzsenyi Sándor

Istennek Fia,
Mindenek Királya,
Az ég és föld Ura, Megváltó!
Szívembe zárlak,

Gerzsenyi Sándor

Akik szeretik Isten házát,
Mind boldogok, oly boldogok!
Kik lakoznak szent templomában,
Mind gazdagok, dúsgazdagok!

Balassi Bálint

Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét!
Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben

Gyóni Géza

“Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon poroszló lesked.
Pihenj le. Várj. Olajjal hűtöm
Fáradt tested.

Balássy László

Fiatalságod zsenge tavaszát
lefosztják rólad kapzsi perceid,
majd télre váltva túlzó nyarát,
külsőd díszét a -sírba temetik.

Lukátsi Vilma

… amikor nem történik semmi,
nem fordul jóra, ami bántott,
külső hatásra nem gyúr számomra
az ellenségből jóbarátot;

Karaffa Gyula

Mennyei Atyánk! Te szabad akaratot adtál
nekünk, s mi azt tesszük, amit csak akarunk.
Nem telhet el úgy sohasem egyetlen napunk,
hogy ne hallanánk szörnyű háborúkról híreket,

Gerzsenyi Sándor

Énekszóval áldom Jézust;
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem átkát hordta,
Szenvedett a Megmentő:

Lukátsi Vilma

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!