Magyar költők versei

Devecseri Gábor

Mint falusi utcák sorát
a hullott akáclevelek,
úgy borítják a Körútat
az apró üvegcserepek.

Reményik Sándor

Itt, - ez a hely.
Az erdőben, a kertünkhöz közel.
Itt tetted az első csodát velem.
Hárman voltunk jelen,

Árvai Emil

Sokaság tolongott hallani, látni,
Őt keresték az ünnepen
Egy napon elhagyták mind egy szálig,
nem kellett Jézus senkinek sem.

Árvai Emil

Van, aki nem tud imádkozni,
az Istenhez nincs egy jó szava.
Van, aki úgy tud imádkozni,
hogy nem jut szóhoz az Úr maga.

Árvai Emil

Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.
Kérdéseimet is csendre intem;
halk, szelíd hangot keresek éppen.

Gerzsenyi Sándor

Az Úr legyen megőrző Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!

Gerzsenyi Sándor

Ma bűn a néma ajkak
könnyelmű hallgatása.
Vétek, ha álmos szemmel
gunnyasztanak az őrök

Móra Ferenc

Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

Magyar költők versei

Sírtál-e már úgy,
hogy nem folyt a könnyed?
Nevettél-e úgy,
ahogy nem fogsz többet?

Kosztolányi Dezső

Milyen lesz a halál,
vajon rossz lesz-e, jó,
ez a végső, komoly
nagy-nagy szenzáció?

Kosztolányi Dezső

És sokszor megfogom a kezedet,
akárcsak egy idegenét,
és sokszor a szemedbe meredek,
és a szemed egy kút, hideg, setét.

Kosztolányi Dezső

Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,

Pecznyik Pál

Két évszám között
Rövid kis vonás,
Földi életünk
Csupán villamás?

Juhász Gyula

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Márai Sándor

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó ,,igen"-ben.