Ha Országába vágyik árva lelkünk,
és megértettük Jézusnak szavát,
hasonlatosnak kell Őhozzá lennünk,
és meg kell ismernünk a Golgotát.
…
Aki nem akar senkitől függeni,
Az üdvösségben is a szabadságot keresi,
A léha vágyak rohamcsapatában szalad,
Kergeti a beteljesülést és a csalfa vigaszt:
…
Amikor szívedet átjárja a kétélű tőr…
Amikor lesújt rá a sziklazúzó pöröly,
Megrepeszti szíved hideg kőfalát,
Kinyílik szíveden belülről a zár.
…
Az újrakezdés oly csodálatos!
Elmúlt mi régi, és újjá lett minden.
és összes bűnödet, elrontott múltadat,
kegyelem tengerébe veti Isten.
…
Uram, Reád vár vergődő hitem.
Uram, Reád vár tépett, bús szívem,
gondterhelt arcom redőin a könny
s lelkem mélyén a fájdalomözön.
…
Nézd, Uram, oltárt épített
ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked:
nézd, Uram: a harcom, csődöm
tette rá kos gyanánt megtört szívemet!
…
Uram, megtöltöttem a vedreket,
színültig öntöttem tiszta vizet.
Tőlem, embertől, csak ennyi telhetett.
Tudom, a várakozó nép elé
…
Zúdul a víz.
A hat kőveder már
nemsokára színültig tele…
A meghökkentett józan értelem
…
(elolvasandó: Márk 12,30-31 és Mát 4,24)
Hadd oszlassam tévedésed
ki az Istent vallod,
hogy vallásos buzgóságod
…
Este-reggel, későn-korán
járok a koldusok során.
S kísér a panaszos zene:
„Egy kis reménység kellene!”
…
„Lásd, üres edény vagyok, Uram! Tölts meg! Gyenge vagyok a hitben. Erősíts meg!” Luther Márton.
Milyen csodálatos Isten vagy!
Jézusban ránk ragyog irgalmas arcod.
Szegény, üres edényeidet
…
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél,
…
Hányszor hagytam tovatűnni
percet, hasztalan!
Hányszor jártam sebek mellett
tétlen, hangtalan!
…
A virágok ünnepe ez;
lelketek viruló virágaié.
A szívek ünnepe ez;
együtt dobbanó, vágyódó szíveiteké.
…
Istenem, nem kérek Tőled nagyot, vagy tán a legnagyobbat kérem:
Add vissza a fakóságok színét! Bár egy virágot lássak úgy, mint régen,
Bár egy arcot, bár egy mozdulatot lássak olyan igazán ismerősnek,
Hogy bennük percnyi otthonom legyen.
…