Én is, más is vágyakozik
Az adventi kegyelemre,
Mégis a világgal futunk
A nagy Istent elfeledve.
Halandó-földi örömök
Éltetik közömbösségünk,
Fojtott magányba zárkózva
Veszítjük el üdvösségünk.
Ez lenne hát ma az advent
Üzenete, ajándéka?
Úgy gyengül, haldoklik hitünk,
Ahogy csonkig ég a gyertya.
Én is, más is vágyakozik
Az adventi kegyelemre,
Összekulcsolt kézzel állni
A templomban könyörögve.
…
Mennyivel jobb volna, hogyha
Lelkünk ajtaját kitárnánk,
Beengednénk a Szent Istent,
És az életünk rábíznánk.
Mert Ő kezet nyújt a bajban,
Csak merni kell megragadni,
Szeretettel, tiszta szívvel,
Hinni, hinni, elfogadni.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: