„Mivégre vagyunk a világon?”
Kérdezte egykor hittantanárom.
Ma viszont én kérdem, magamtól
Ugyanezt – túl a katekizmuson.
A tanítással minden rendben volna,
Ha azt át is vinnénk a gyakorlatba.
De oly kevés, ki azt megfogadja
S életét aszerint alakítja.
Ha megbecsülnénk felebarátunkat
Ugyanúgy, mint önmagunkat.
Nem bántanánk mindig társainkat,
S nem fújnánk örökké saját igazunkat.
Elismernénk mások jogait,
Felfognánk barátságos szavait,
Nem vonnánk kétségbe szándékát,
Ha felénk nyújtja őszintén jobbját.
Bár nehéz ily embert találni,
Csak lámpással lehet keresni.
De ha véletlenül megtaláljuk,
Jó szándékát biztos kétségbe vonjuk.
Mert oly sok a gonosz és álnok,
Hogy fenti vágyaim csak álmok.
Nem tudunk már egymásban bízni,
Taníts meg Istenünk újra hinni!
Taníts, hogy segítsünk egymáson,
Akkor tudni fogjuk, hogy mivégre vagyunk a világon!
Verssel kezdenéd a hetet?
Minden hétfő reggel egy csokor válogatott vers a postaládádba — Hétindító Versek, 2015 óta. 2000+ olvasótárs, bármikor leiratkozhatsz.
Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.