Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor

Sokat dolgozni és keveset beszélni
Zokszó nélkül egész életet leélni
Elfelejteni, ha megbántott valaki
Rosszért soha rosszat, mindig csak jót adni

Wass Albert

Nyögött, csikorgott a célját vesztett világ.
A gyűlölködők gyűlölködtek.
A gyilkosok gyilkoltak.
A csalók csaltak, a lopók loptak.

Gyóni Géza

I.
Ködös estén, borús magányba’
Ha elborít a kétség árnya
S riadt galambként megremeg hitem,

Sík Sándor

Galileai férfiak,
mért néztek az égre?
Mért, hogy forró könny fakad
férfiak szemébe? -

Pilinszky János

Bogarak szántják a sötétet
és csillagok az éjszakát.
Van időnk hosszan üldögélni
az asztalon pihenő lámpafényben.

Túrmezei Erzsébet

Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba.
Clairvauxi Bernát
Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.

Dénes Ferenc

Dűljön össze minden, ami régi,
Omoljon szét, ami romlás, átok,
Múlt bűnéből nem kell többé semmi,
Új életet, új világot várunk!

Reviczky Gyula

Ne vádoljátok rossz napokban
A világot s a végzetet,
Ne átkozzátok el az embert,
Hogy egy kicsit szenvedtetek.

Juhász Gyula

A legsötétebb ég alatt,
Isten, Téged találtalak.
A legmélyebb örvény felett
Uram, én Téged leltelek.

Babits Mihály

Mivel e földön jónak lenni oly nehéz
erényeid elhagynak mint az ifjuság,
de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák
s ha netán elfáradva az uton leülsz,

Ady Endre

Szabad hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen, fáradt,hullámtalan,holt,
Mert igazam volt, igazam volt.

Gyóni Géza

Hiába! Nem csordult ki könnyem;
Nem gördült végig nagy cseppekben,
Fényes, hosszú barázdát hagyva
Fakó, halavány arcomon.

Gyóni Géza

Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat…

Antal Ferenc

Érett búzatáblát
ringat a szellő
mindennapi kenyerünket
megadta a Teremtő.

Fejszés András

(„Elég néked az én kegyelmem” 2Kor. 12:9/a)
Nem kevés, nem sok… elég.
Az Atya kegyelme mindenre elég.
Ezzel erősíti szíveinket,