Magyar költők versei

Makkai Gyöngyvér

Mint a selyem,
Könnyeden,
Megérint,
Sejtelmesen.

Károlyi Amy

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,

Keresztes Szent János

Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,

Szabó Lőrinc

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,

Nemes Nagy Ágnes

Papírban kaptam ezt a szót,
mely messze földön pálma volt.
Papírba göngyölt gyenge tőt,
s most lám, előttem földbe nőtt.

Vargha Gyuláné

Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek!
Utat török, nem árthat néked
Sötét völgy vagy zordon hegyek!

Magyar költők versei

A legnagyobb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.

Reviczky Gyula

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Wass Albert

Két emberfajta él,az egyik
önmaga elől elmenekszik,
a másikhoz nem ér a lárma,
mert elrejtõzik önmagába.

Túrmezei Erzsébet

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,

Fésüs Éva

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,

Reményik Sándor

Mióta élek, rajtam rabbilincs van.
Az életfához kötött láncos eb:
Én a végtelen, havas pusztaságba
S az örök csillagokba kémlelek.

Reményik Sándor

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.

Gerzsenyi Sándor

,,Kit küldjek el?’’ – Ma újra hallom hangod,
Tündöklő trónon ülő Égi Felség!
És pártos szívem megremeg szavadtól,
Mert jól tudom, hogy nincs jogom maradni.

Gerzsenyi Sándor

Sok vad vihar vonult el már fölöttem.
Mindből kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.