Magyar költők versei

Illyés Gyula

Küzködöm; küzdve alakítom
nemcsak azt, ami lehetek,
ami lennem rendeltetett,
ami a lényegem s a titkom;

Dsida Jenő

Hajnal. Dúdolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos utcaseprő.

Szabó Lőrinc

Az uccán néha megállok s riadtan
nézem, amit sohase láttam eddig:
mindenütt új istenek lelke vedlik
és kisértetek járnak az anyagban.

Reményik Sándor

Miért sirattok?
Isten arca volt, amely
simogatón, hívón
rám hajolt.

Csoóri Sándor

Mikor még mezítláb jártam
porban, fűben,
látott az Isten engem is.
Itt-ott egy hant egy vakondtúrás

Csoóri Sándor

Ha hittem volna suttogásnak, szélnek,
bölcsőben fölnevelt jóslatoknak,
most nem volna hosszú ez az éj,
szemetrohasztó ez a fal

Gyurkovics Tibor

Jézus szalmaszál
amibe kapaszkodunk
Jézus szakadék
amibe lezuhanunk

Dutka Ákos

Valakit vártak szomjazottan,
Ezer lélekben vajudott a vágy:
Csak jönne s hozná – oh akárki –
az új igét: a jövendő szavát.

Dénes Ferenc

S élni igazán szeretnék…
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…
Vagy éltek fáraók a trónon

Dénes Ferenc

Mosolygó arcod elé állok,
Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását…

Dutka Ákos

Libánon ormán, sötét cédrusokra
Fátylat terít a jordánvölgyi köd,
S a kék boltívü déli alkonyatban
Piros csillag ég a cédrusok fölött…

Gerő Sándor

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.

Kárász Izabella

Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,

Túrmezei Erzsébet

Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.

Füle Lajos

Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,