Libánon ormán, sötét cédrusokra
Fátylat terít a jordánvölgyi köd,
S a kék boltívü déli alkonyatban
Piros csillag ég a cédrusok fölött…
A templom-ablak ide átvilágít,
Az ács-műhelyben csendes este lett, –
Ablakhoz űl most Mirjam kis fiával
S nézik a párás alkonyi eget.
Anyám… az Öreg Jochanán beszélte…
Látod keleten a vörös csillagot?
Piros tüzében új idők nagy álma,
Megváltó titkok hajnala lobog…
Tíz éve ma, hogy betellett a jóslat, –
S valaki mártir sorsra született;
Papok, bölcsek és császárok kutatják
A csodákra termett fehér gyermeket.
Anyám… én hallom, mit fog majd tanítni.
Hallod? Akár az én Atyám szava…
Hallod, hogy zeng, hogy árad itt körűltünk
S hogy visszhangzik a téli éjszaka…
Jönnek ezrével, hosszú néma sorban
A megalázott béna emberek…
S a fehér ember gyógyító igéje,
Hallod, hogy árad: Szeressetek… Szeressetek!
A templom-ablak ide átvilágít,
A gyermek arca sugarasra gyúl,
Fejét Mirjam ölébe lehajtja
S ülnek a csendben némán, szótlanul. –
Az ács-műhelyben árnyak imbolyognak
A déli ég is sötétedni kezd
S a gyermek mögött az ács-műhely falára
Fekete árnyat vet az ablak-kereszt.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: