Magyar költők versei

Magyar költők versei

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Jobb időt, mint tavaly volt,
ez új esztendőben.

Túrmezei Erzsébet

Testvérekké tett
ádventi vágy, karácsonyi öröm.
A csillagvonta, titkos fénykörön
belül mindenki testvér.

Schvalm Rózsa

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,

Aranyosi Ervin

A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!

Gerzsenyi Sándor

Csillagos ma az ég,
egy felhő se látszik;
ugat a komondor,
újabb vendég jár itt.

Lukátsi Vilma

Ringatjuk a betlehemi bölcsőt
immár közel kétezer éve:
‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’
– Jóakaratba, békességbe

Kárász Izabella

Valamikor az angyalok
Ekképpen zengtek szerte:
– Dicsőséget az Istennek!
– Békét a földi kertbe!

Bódás János

Ha földereng az égi csillag,
Hirdetni: itt az Újszülött,
a napkeleti királyokkal
majd én is útra készülök.

Móra Ferenc

Mikor szent karácsony
Csillagfénye árad,
Kevesebb a könnycsepp,
Kevesebb a bánat.

Reményik Sándor

Ezen az első őszi reggelen 
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem. 
Most lehetnék hozzád figyelmesebb: 
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített. 

Garai Gábor

Mielőtt rámzuhan az alkony,
mielőtt meg kellene halnom,
még egyszer hadd legyek
méltó leghívebb önmagamhoz;

Füle Lajos

A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.

Babits Mihály

Fordította: Babits Mihály
A hajnal szárnyas hírnöke
az új nap jöttét zengi már
és a lelkünket fölverő

Reményik Sándor

A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.
Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,

Túrmezei Erzsébet

Herman Claudius verse
Te emberi útunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,