Magyar költők versei

Szabó Lőrinc

Az uccán néha megállok s riadtan
nézem, amit sohase láttam eddig:
mindenütt új istenek lelke vedlik
és kisértetek járnak az anyagban.

Reményik Sándor Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Miért sirattok?
Isten arca volt, amely
simogatón, hívón
rám hajolt.

Csoóri Sándor

Mikor még mezítláb jártam
porban, fűben,
látott az Isten engem is.
Itt-ott egy hant egy vakondtúrás

Csoóri Sándor

Ha hittem volna suttogásnak, szélnek,
bölcsőben fölnevelt jóslatoknak,
most nem volna hosszú ez az éj,
szemetrohasztó ez a fal

Gyurkovics Tibor

Jézus szalmaszál
amibe kapaszkodunk
Jézus szakadék
amibe lezuhanunk

Dutka Ákos

Valakit vártak szomjazottan,
Ezer lélekben vajudott a vágy:
Csak jönne s hozná – oh akárki –
az új igét: a jövendő szavát.

Dénes Ferenc Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

S élni igazán szeretnék…
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…
Vagy éltek fáraók a trónon

Dénes Ferenc Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Mosolygó arcod elé állok,
Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását…

Dutka Ákos

Libánon ormán, sötét cédrusokra
Fátylat terít a jordánvölgyi köd,
S a kék boltívü déli alkonyatban
Piros csillag ég a cédrusok fölött…

Gerő Sándor

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.

Kárász Izabella

Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,

Túrmezei Erzsébet

Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.

Füle Lajos

Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,

Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Siklós József

Nyolcvanhat éves,
S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén –
de ajkán mégis új: