Magyar költők versei

Reményik Sándor

Ezen az első őszi reggelen 
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem. 
Most lehetnék hozzád figyelmesebb: 
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített. 

Garai Gábor

Mielőtt rámzuhan az alkony,
mielőtt meg kellene halnom,
még egyszer hadd legyek
méltó leghívebb önmagamhoz;

Füle Lajos

A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.

Babits Mihály

Fordította: Babits Mihály
A hajnal szárnyas hírnöke
az új nap jöttét zengi már
és a lelkünket fölverő

Reményik Sándor

A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.
Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,

Túrmezei Erzsébet

Herman Claudius verse
Te emberi útunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,

Csiha Kálmán

Karácsony éjszakáján
Valamikor régen
Ezer csillag égett
Fenn a magas égen.

Haraszti Sándor

Kicsiny gyermekségem csodás szép emléke
Voltál te énnekem, Názáreti Jézus!
A te szent nevedből áradott rám béke,
Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus!

Böszörményi Zoltán

„csak a szív, csak a szív,
csak a szív ne zakatolna”
………….Szilágyi Domokos: Öregek könyve
zakatol a szív

Balla Zsófia

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.
A nem-lét apró ütése,

Rónay György

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?

Weöres Sándor

Az igazi szeretet,
mint a napsütés
magát senkitől sem sajnálja,
magát senkinek sem kínálja.

Túrmezei Erzsébet

Kövess engem!" - hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,

Várnai Zseni

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Keresztury Dezső

Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,