„csak a szív, csak a szív,
csak a szív ne zakatolna”
………….Szilágyi Domokos: Öregek könyve
zakatol a szív
ünnepelni nehéz
az ünnepléshez alkalom kell
………….(alkalom mint minden máshoz
………….amihez az embernek több vagy kevesebb a kedve)
ha valami kezdődik vagy vége van
magában rejti az ünnepet is
mely kétely
lelemény
alkalom arra
az istenek is ott legyenek
ahogyan a görög tragédiákban
csillogjanak mint tört arany
bányából felhozott sórög
ha napfénnyel találkozik
s ránevet a pajkos idő
alkalmazkodik az ünnephez a test is
kifeszül a mell
a hátgerinc kiegyenesedik
a természet belekontárkodik a lázas készülődésbe
segít megülni a tort is ha kell
alabástrom hajnalok ködfüggönyét gördíti fel
a színpadra érkezők színe előtt
az éterben függő villanó képernyőn
emlékfoszlányok forgatagát játssza vissza
………….(a visszajátszható visszajátszhatatlant)
a feszültség is oldódjon benne
jót tesz ez a közérzetnek
a színlelésnek
halandó ily előadást csak egyszer él meg
ha megéli azt az egyet
………….(nem kényszeríti senki
………….kibuszozni az acapulcói bikaviadalra
………….délután négykor a fáradt melegben
………….abból még egy is sok
………….gusztustalan mészárszék
………….kegyetlenségbe fojtott vérzivatar
………….az ablakot verik a félelem örömtelen cseppjei
………….bár ha úgy vesszük
………….ez is valamiféle ünnep)
júdás a vágy
a vívódás törmeléke meleg paplan
betakar valószínűtlen kékkel
ahogyan az ég s a tenger szokott
meztelenül illegni a látványra éhes szem előtt
tántorgó magasság és mélység a képzelet retináján
ünnepi jel
mely a semmiből a semmibe merül
Nagyon tetszik, követlek máshol is: