A hívő ember a borra szakrális italként tekint, de azon emberek szemében is, akik különösebben nem táplálnak kapcsolatot semmilyen vallással megmagyarázhatatlanul különleges italnak tekintik.
Ha nagyon világi kontextusba akarjuk helyezni, akkor – kiváltképp a különleges borokra igaz – az alábbi jelzőket aggathatjuk:
- elegancia,
- intellektualitás,
- kellem,
- szépség,
- titokzatosság,
- szenvedély,
A bor megjelenése az Ószövetségben
A bor végig kíséri a keresztény ember életét, már a vízözön előtt is ismert volt a szőlő, Noé maga is szőlőműveléssel foglalkozott. A Teremtés könyvében olvashatjuk: „Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészegedék és meztelen vala sátra közepén” (1Móz. 9, 20-21.)
Csak az Ószövetségben 212 alkalommal jelenik meg a bor, leginkább a szőlőből hivatkoznak rá, és nem utolsó sorban mára központi keresztény jelképpé is vált.
A bor az Újszövetségben
Meglepő módon az Újszövetségben már sokkal kevesebb alkalommal jelenik meg a bor, ám, amikor Jézus Krisztus tanításában vagy csodatételeiben felszínre kerül, annak mindig jelentősége van. Gondoljunk csak az „átváltoztatás” csodájára a kánai menyegzőn, amikor Jézus a vizet borrá változtatta.
Nem tudhatjuk, hogy valóban megtörtént-e az esemény vagy János evangélista, akinek a könyvében olvashatjuk a történetet, csupán metaforikusan utal a számára is ismert ószövetségi iratokból a bor jelképére egy történetbe ágyazva.
Jézus munkásságának és élettörténeti végkifejletének tudatában (keresztre feszítés) egészen biztosak lehetünk benne, az sem véletlen, hogy a Biblia szerinti első csodája épp a borhoz kötődik. Hisz ismerjük a tényt, miszerint utolsó földi tanítása is a kenyérhez és a borhoz kötődik.
A bor szó bibliai jelentése
Az Újszövetség görögül íródott, a magyar bor szó görög megfelelője az „oinos”, ami elsődlegesen a szőlőtőke gyümölcsét, annak nedvét, esetleg általános értelemben minden gyümölcsből készített italt jelent. Ez semmi esetre sem csak és kizárólag alkoholos ital.
A „szeptugainták”, vagyis az Ószövetség görög fordítói is különbséget tettek bor és bor között, tehát más szavakkal illették a részegséget okozó szőlőbort, és a más technikával készített szőlő italt, például a must görög megfelelője a „gleukos”.
Mikor lehet különleges borokról beszélni?
Igazából a bor különlegessége valóban onnan fakad, hogy már az őskeresztények is sokféleképpen tudtak bánni a szőlőtőke gyümölcséből kinyerhető nedűvel, és így lettek az idők folyamán bizonyos nemzetek és országok szakértői a szőlőművelésnek, borkultúrának.
A különleges borok, – a külföldi, klasszikus bortermelő vidékekről forgalmazottakra főleg érvényes – előállítására tény és való, hogy ma már sokkal fejlettebb technológia áll rendelkezésre.
Viszont abban is egyetérthetünk, hogy egy bor épp attól lehet különleges, ha mai napig a lehető legtöbb folyamatot kézzel, az ember közvetlen jelenlétével és jelenlétében végzik.