Kun Magdolna – Befelé hullt könnyek

Az a legszörnyűbb tudat-állapot,
mikor magunkban kell elsírni
minden bánatot,
s úgy kell viseltetnünk,
mintha nem is fájna
az a marcangoló kín
mely lelkünk falát vájja.

Az a leggyötrőbb
belső szenvedés,
mikor nincs kar, sem szív,
mely ölelésre kész,
csak nehéz könnyek vannak,
melyeknek sós-víz csobogása
ringat bele lágy szavakkal,
az álmok világába.

Az a legfájóbb tudatállapot,
mikor elveszítesz mindent,
mi értelmet adott,
s csak bolyongsz-bolyongsz
ebben a hazug, torz világban
mindaddig,
míg el nem merülsz
a magány mocsarában.