Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,

Csiha Kálmán

Adventben élek, ó szállj le hozzám,
Váltsd meg a csonka életem!
Hitem el-elhal, hiába hoznám,
Vissza szívembe: fájva érezem.

Árvai Emil

Tehetek valamit az üdvösségért?
Jézus már megtett mindent.
Elismerem, hogy amit Ő tett,
az a minden.

Almási Mihályné

Jézus vére
Hófehérre
Mosta bűnös lelkemet.
Szívem éke:

Julien Green

Ha csak egyedül volnék a világon,
És az Isten elküldené egyszülött Fiát,
Hogy megfeszítsék értem
S, hogy engem megváltson:

Sík Sándor

Ne hívjatok, nagy hegyek,
Magamtól is elmegyek.
Fáim, ti se küldjetek,
Úgy sincs nyugtom köztetek.

Sík Sándor

Azelőtt tudtam, ki vagyok,
Most nem tudom.
Akartam is, sokat, nagyot,
S ma hányszor cserben nem hagyott

Wass Albert

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
Tarts meg minket szeretetben,
Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,
Akkor se, ha méltatlanul szólunk.

Aranyosi Ervin

Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!

Ábrányi Emil

Amennyi könny van a szemekben,
Hulljon ki lassan, permetegben,
S elsírva mind, kezdd ujra még;
Siratni őket nincs elég!

Pilinszky János

Hogy elkárhoztam, nem számítok többé,
azóta végre könnyü lett
visszatalálnom, mint a porszem,
a szentély fönntartott s az asztal

Pilinszky János

Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,

Pilinszky János

Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme,
az a bizonyos merev tekintet,
mely szigorú, akár a nap,
és berajzolja komoran

Pilinszky János

és lát az isten égő mennyeket
s a menny szinén madarak szárnya-röptét
és látja mint merűlnek mind alább
a tűzkorongon átkerűlni gyöngék

Pilinszky János

Cholnoky Tamásnak
Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt