Magyar költők versei

Csiha Kálmán

Karácsony éjszakáján
Valamikor régen
Ezer csillag égett
Fenn a magas égen.

Haraszti Sándor

Kicsiny gyermekségem csodás szép emléke
Voltál te énnekem, Názáreti Jézus!
A te szent nevedből áradott rám béke,
Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus!

Böszörményi Zoltán

„csak a szív, csak a szív,
csak a szív ne zakatolna”
………….Szilágyi Domokos: Öregek könyve
zakatol a szív

Balla Zsófia

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.
A nem-lét apró ütése,

Rónay György

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?

Weöres Sándor

Az igazi szeretet,
mint a napsütés
magát senkitől sem sajnálja,
magát senkinek sem kínálja.

Túrmezei Erzsébet

Kövess engem!" - hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,

Várnai Zseni

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Keresztury Dezső

Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,

Túrmezei Erzsébet

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,

Csiha Kálmán

Adventben élek, ó szállj le hozzám,
Váltsd meg a csonka életem!
Hitem el-elhal, hiába hoznám,
Vissza szívembe: fájva érezem.

Árvai Emil

Tehetek valamit az üdvösségért?
Jézus már megtett mindent.
Elismerem, hogy amit Ő tett,
az a minden.

Almási Mihályné

Jézus vére
Hófehérre
Mosta bűnös lelkemet.
Szívem éke:

Julien Green

Ha csak egyedül volnék a világon,
És az Isten elküldené egyszülött Fiát,
Hogy megfeszítsék értem
S, hogy engem megváltson:

Sík Sándor

Ne hívjatok, nagy hegyek,
Magamtól is elmegyek.
Fáim, ti se küldjetek,
Úgy sincs nyugtom köztetek.