Magyar költők versei

Gyurkovics Tibor

Jézus szalmaszál
amibe kapaszkodunk
Jézus szakadék
amibe lezuhanunk

Dutka Ákos

Valakit vártak szomjazottan,
Ezer lélekben vajudott a vágy:
Csak jönne s hozná – oh akárki –
az új igét: a jövendő szavát.

Dénes Ferenc

S élni igazán szeretnék…
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…
Vagy éltek fáraók a trónon

Dénes Ferenc

Mosolygó arcod elé állok,
Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását…

Dutka Ákos

Libánon ormán, sötét cédrusokra
Fátylat terít a jordánvölgyi köd,
S a kék boltívü déli alkonyatban
Piros csillag ég a cédrusok fölött…

Gerő Sándor

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.

Kárász Izabella

Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,

Túrmezei Erzsébet

Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.

Füle Lajos

Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,

Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Siklós József

Nyolcvanhat éves,
S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén –
de ajkán mégis új:

Petőfi Sándor

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Petőfi Sándor

Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy úgy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem:

Petőfi Sándor

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,

Fórián Andrea

Itt állok
jászolod felett…
gőgtől kipirult arccal
érkezem.