Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Siklós József

Nyolcvanhat éves,
S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén –
de ajkán mégis új:

Petőfi Sándor

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Petőfi Sándor

Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy úgy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem:

Petőfi Sándor

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,

Fórián Andrea

Itt állok
jászolod felett…
gőgtől kipirult arccal
érkezem.

Magyar költők versei

Adjon Isten minden jót,
ez új esztendőben!
Jobb időt, mint tavaly volt,
ez új esztendőben.

Túrmezei Erzsébet

Testvérekké tett
ádventi vágy, karácsonyi öröm.
A csillagvonta, titkos fénykörön
belül mindenki testvér.

Schvalm Rózsa

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,

Aranyosi Ervin

A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!

Gerzsenyi Sándor

Csillagos ma az ég,
egy felhő se látszik;
ugat a komondor,
újabb vendég jár itt.

Lukátsi Vilma

Ringatjuk a betlehemi bölcsőt
immár közel kétezer éve:
‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’
– Jóakaratba, békességbe

Kárász Izabella

Valamikor az angyalok
Ekképpen zengtek szerte:
– Dicsőséget az Istennek!
– Békét a földi kertbe!

Bódás János

Ha földereng az égi csillag,
Hirdetni: itt az Újszülött,
a napkeleti királyokkal
majd én is útra készülök.

Móra Ferenc

Mikor szent karácsony
Csillagfénye árad,
Kevesebb a könnycsepp,
Kevesebb a bánat.