Sok vad vihar vonult el már fölöttem.
Mindből kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.
Kifente nyelvtőrét sok ellenségem,
hogy belémdöfje. Most megszégyenülten
vonulnak félre. Nem tudják, hogy értem
Anyám imádkozik.
Hányszor hevertem Illés-keserűen
a kétség fenyőlombja csalfa hűsén!
Most mégis ujjongok. De otthon csöndben
Anyám imádkozik.
Az élet útja nem mindig derűs. Én
gyakran jártam az árnyak sűrű mélyét.
Hogy mégis fényben élek? Csöndben? Békén?
Anyám imádkozik.
Jöhet – míg élek – bármi, én a félést
Nem ismerem. Megyek előre bátran.
Legyőzöm lelkem minden ellenségét…
Anyám imádkozik.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: