Magyar költők versei

Dénes Ferenc

Dűljön össze minden, ami régi,
Omoljon szét, ami romlás, átok,
Múlt bűnéből nem kell többé semmi,
Új életet, új világot várunk!

Reviczky Gyula

Ne vádoljátok rossz napokban
A világot s a végzetet,
Ne átkozzátok el az embert,
Hogy egy kicsit szenvedtetek.

Juhász Gyula

A legsötétebb ég alatt,
Isten, Téged találtalak.
A legmélyebb örvény felett
Uram, én Téged leltelek.

Babits Mihály

Mivel e földön jónak lenni oly nehéz
erényeid elhagynak mint az ifjuság,
de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák
s ha netán elfáradva az uton leülsz,

Ady Endre

Szabad hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen, fáradt,hullámtalan,holt,
Mert igazam volt, igazam volt.

Gyóni Géza

Hiába! Nem csordult ki könnyem;
Nem gördült végig nagy cseppekben,
Fényes, hosszú barázdát hagyva
Fakó, halavány arcomon.

Gyóni Géza

Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat…

Antal Ferenc

Érett búzatáblát
ringat a szellő
mindennapi kenyerünket
megadta a Teremtő.

Fejszés András

(„Elég néked az én kegyelmem” 2Kor. 12:9/a)
Nem kevés, nem sok… elég.
Az Atya kegyelme mindenre elég.
Ezzel erősíti szíveinket,

Novák László

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog,-

Füle Lajos

Ó mondd tovább, URAM, ó mondd tovább!
Nevemen hívó szóval hívogass!
Mondj új Igét - legyen bár benne vád -,
de szólj, okíts! Ne nőjön újra gaz

Dénes Ferenc

Ne hagyd, hogy szenvedjek tovább…
Ne hagyd, hogy zuhanjak alább,
Mert elveszítem gyöngyeim
És kiszáradnak könnyeim.

Sík Sándor

S hadd imádkozom a nem-szűzekért,
Hadd hozom el a bűnösök, a gyengék,
A Barabbás-üvöltők seregét,
A mosdótálas Pilátusok rendjét.

Sík Sándor

"Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!"
(Boldogasszony Anyánk)
Amelynek színe mint a menny
És mint az édesanya-szem,

Sík Sándor

Kövek felett, romok felett
Dalolnak füttyös friss szelek.
Fiatal szél hajnalba szól:
Föl emberek, a hegy dalol.