Magyar költők versei

Novák László

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog,-

Füle Lajos

Ó mondd tovább, URAM, ó mondd tovább!
Nevemen hívó szóval hívogass!
Mondj új Igét - legyen bár benne vád -,
de szólj, okíts! Ne nőjön újra gaz

Dénes Ferenc

Ne hagyd, hogy szenvedjek tovább…
Ne hagyd, hogy zuhanjak alább,
Mert elveszítem gyöngyeim
És kiszáradnak könnyeim.

Sík Sándor

S hadd imádkozom a nem-szűzekért,
Hadd hozom el a bűnösök, a gyengék,
A Barabbás-üvöltők seregét,
A mosdótálas Pilátusok rendjét.

Sík Sándor

"Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!"
(Boldogasszony Anyánk)
Amelynek színe mint a menny
És mint az édesanya-szem,

Sík Sándor

Kövek felett, romok felett
Dalolnak füttyös friss szelek.
Fiatal szél hajnalba szól:
Föl emberek, a hegy dalol.

Makkai Gyöngyvér

Mint a selyem,
Könnyeden,
Megérint,
Sejtelmesen.

Károlyi Amy

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,

Keresztes Szent János

Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,

Szabó Lőrinc

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,

Nemes Nagy Ágnes

Papírban kaptam ezt a szót,
mely messze földön pálma volt.
Papírba göngyölt gyenge tőt,
s most lám, előttem földbe nőtt.

Vargha Gyuláné

Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek!
Utat török, nem árthat néked
Sötét völgy vagy zordon hegyek!

Magyar költők versei

A legnagyobb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.

Reviczky Gyula

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Wass Albert

Két emberfajta él,az egyik
önmaga elől elmenekszik,
a másikhoz nem ér a lárma,
mert elrejtõzik önmagába.