Kövek felett, romok felett
Dalolnak füttyös friss szelek.
Fiatal szél hajnalba szól:
Föl emberek, a hegy dalol.
Föl emberek, az új nap ég,
Száz titkot rejt a messzeség.
Ott fönn az élet oly csodás,
Ott vár a boldog látomás.
Ott nyílt az ég, s az Úr közel.
Föl emberek, a nap tüzel.
A dél langyos szellője szól:
Ki fáradtál, most nyughatol.
Most tedd le békén terhedet,
Törüld le verítékedet.
Izzadtan ízlik a falat
Az Isten kék ege alatt.
Ő adja étked, italod
És szelíden rád mosolyog.
Az esti szél halkan dalol:
Most elpihensz és álmodol.
Ezüstfehér az éjszaka,
Csillog az álmok harmata.
A hűsen kéklő víz alól
A vízi sellők dala szól.
Fehér az ég a víz felett,
Mint tiszta lelkiösmeret.
Ezer tücsök mond halk mesét,
És halkan mondod: békesség.
És elnyugosznak a szelek.
Úr virraszt a föld felett.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: