Ábrányi Emil – Október hatodikán
Amennyi könny van a szemekben,Hulljon ki lassan, permetegben,S elsírva mind, kezdd ujra még;Siratni őket nincs elég!Nő, könnyeid peregjenek,Mint szerte hulló gyöngyszemek.S te férfi-szív, zord mint a kő,Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő!Légy forrás, szirtből szökkenő.Hulljon ki mind, gyász árjakint,Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka,A legnemesbbet fölsohajtva,Mit a tusázó szív terem,Mikor szent búja … Olvass tovább