Ábrányi Emil – Keresem az Istent

Különös zarándok állott meg előttem,Az esti homályban, az alkonyi ködben.Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,Kínos barázdákkal volt fölszántva képeÉs egész alakján valami nagy bánatÁrnyéka borongott, mely szívemre támadtS a részvét forrását megnyitotta bennem.Odalépett hozzám: „Engedj megpihennem!”Nyájas szemmel néztem a sötét emberrel:„ „Ülj le mellém, vándor s mondd el, hova, merre?Merre visz az utad és mióta … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás