Amennyi könny van a szemekben,Hulljon ki lassan, permetegben,S elsírva mind, kezdd ujra még;Siratni őket nincs elég!Nő, könnyeid peregjenek,Mint szerte hulló gyöngyszemek.S te férfi-szív, zord mint a kő,Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő!Légy forrás, szirtből szökkenő.Hulljon ki mind, gyász árjakint,Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka,A legnemesbbet fölsohajtva,Mit a tusázó szív terem,Mikor szent búja … Olvass tovább
Bár napról napra látomHogy mennyi szenvedésÖl, rombol a világonS a boldog mily kevés;Bár győz a jóval szembenAz aljas, a hamis,S e véres küzdelembenTántorgok magam is: Míg lesz e durva földönEgy szép emberi tett:A gyászt még fel nem öltömS ünneplem a hitet.Amíg lesz könnyem, vérem,Míg lelkemet tudom:Mindig a jót remélemS a rosszat siratom!
Különös zarándok állott meg előttem,Az esti homályban, az alkonyi ködben.Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,Kínos barázdákkal volt fölszántva képeÉs egész alakján valami nagy bánatÁrnyéka borongott, mely szívemre támadtS a részvét forrását megnyitotta bennem.Odalépett hozzám: „Engedj megpihennem!”Nyájas szemmel néztem a sötét emberrel:„ „Ülj le mellém, vándor s mondd el, hova, merre?Merre visz az utad és mióta … Olvass tovább