I. Akárhogy küzdök ellened,Ha már felém nyúl csontkezed,Nem fogni meg: nem rajtam áll,Ura az életnek: halál. Miből levék: nem kérdezém.Mivé leszek: mit kérdeném!Sem azt, sem ezt nem tudhatom;Te fejtsd meg, síri nyúgalom! Menjünk tehát! Készen vagyok,Karodba kéjjel lankadok.Kit immár semmi sem hevitMért nyujtsa koldus éveit!… Óh, jaj! kegyetlen végzetünk,Hogy e világra születünk!Óh, vígaszunk, óh, balzsamunk,Hogy … Olvass tovább
Meghalt: Közönnyel olvasod.Meghalt: Mindennap hallhatod.Hamar mondod ki, kurta szó,Mégis szivet rázkódtató. A nyelvnek nincs búsabb szava.Ez az örök kháosz maga.A kinek szól, nem érti meg;A síri éj vak és siket. A földi lét javát-jaját,Száz örömét és száz bajátNem érzi többé sohasemA szív, ha porlik odalenn. Jöhet a nyájas kikelet,Fakaszthat miljó életet;Egész föld ünnepelheti:Szegény tatár, mindegy … Olvass tovább
Megromlott már a régi erkölcs.Egy kor veszőbe’ van megint.Szakadj le, új idők viharja!Pusztíts, dühöngj kedved szerint.Bábel tornyának épitői,Hogy’ összezagyválódtatok.Kezdhetitek megint elülről…Óh, tartsatok bünbánatot! Jut-e még eszetekbe néha,Mi az az Isten ostora?Mért kellett jönni vízözönnek,S hogy mért pusztult el Szodoma?…Erős Spartára, bölcs Athénre,Rómára nem gondoltatok?…Egy népvándorlás jöhet újra!…Óh, tartsatok bünbánatot! Kérkedtek azzal, hogy e századMily bölcs, … Olvass tovább
Legyenek áldva mind, a kikSzivemet összetépték.Ne ingereljen bosszuraEngem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosemPoklát a gyűlöletnek!Kiket mindenki eltaszít,Azok szeressenek meg. Az irgalom szent angyalaLakozzék e világon,S a vértanúk jutalma mindAz emberekre szálljon. Jőjjön a békekor, melyetSok ember sírva vár lenn.S én is legyek jobb s igazabb,Mint voltam eddig. Ámen!
Ha jó szerencse fölkap és ragad:Alázattal tűrd, el ne bízd magad.Ne nézd le, aki lent szerénykedik,Lehet, fönt ugyanezt veled teszik. Ész, szorgalom, törekvés bármit ád,Nem érzed-é százannyinak hiját?…Mert a szerencse szűken oszt javat;Egy kézzel ád, másikkal megtagad. Mit ér, ha ad gyönyört és kincseket,S szived csak egy virágszálért eped?Dicsőség koszorúját nyujtja tán?…De társid mélabú, sötét … Olvass tovább
Csak egy darabka hús; látatlanúl,Kiváncsi szemtől rejtve dobban;Hol viharozva, vészesen, vadúl,Hol mélabús, merengő nyugalomban.Egynek szelíden suttogó öröm,Másnak bőszen kiáltó kárhozat.Eszemet rajta hasztalan’ töröm:Nem fejthetem meg, óh szív, titkodat. Tagoljon szét a higgadt bölcselő,Bonczkés metéljen darabokra:Titok maradsz, mély, meg nem fejthető,A kérkedő tudósokon kifogva.Ma istennel szállsz szembe vakmerőn,S holnap lesujt egy röpke gondolat.Hitvány és gyönge hozzá … Olvass tovább
Aranykötésű imakönyvetHagyott rám örökül anyám,Kis Jézus ingben, glóriábanVan a könyv első oldalán.Sok év előtt egyik sarokbaBeírta jó anyám nevét,Lehajtom a betűkre főmet,Hogy fölidézzem szellemét. Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszerFehér ruhában láttam őt.Tavasz volt épp, a kedves ákácVirágozott a ház előtt.A lemenő nap fénysugáraReszketett ajkán, zárt szemén.Apám ott állt a ravatalnál,És vélem együtt sírt szegény. … Olvass tovább
Hull, hull a felhő könnyü pelyhe; Az utczákon tengernyi nép. Paraszt, úr tarka egyvelegbe’ Megyen hallgatni szent misét. Az ablakokból ide csillan Hivogató világítás. Ez egyszer minden évben így van: Ma született a Messiás! Én künn bolyongok, nincs családom, Fásultan, únva életem’, A templomból ma is kivágyom; Az álorczást nem nézhetem. Sötét az ég; nincs … Olvass tovább
I. Most keseregd ki bánatod’:Sirasd magad meg, ez a te napod,Magános élet gyászos embere!De szomorú tekinteteddelNe a halottakat keresd fel,Ne menj a temetőbe, ne!Idegen minden sírja néked;Ott is csak a magány kisérget,S csak annál kínosabban érzedKietlen egyedűliséged’. Azért a négy fal közt maradj,S gondold meg azt, hogy árva vagy;Élők között is, holtak közt is az,Halottad … Olvass tovább
Templomba tévedtem s a félhomálybanMegálltam, búban elmerülve mélyen,Hol a zsidók királya haloványan,Bágyadt szemekkel halni készül épen. Megtört kedélylyel, búsan, létunottan,Magamba szállva révedeztem ottan –S egy gondolattól nem volt pihenésem:Boldog, ki túl vagy földi szenvedésen. Istenhalálra vágyó ördögök,Hitvány cselédség, mely megköpködött;Judási csók, főd véres koronája,Az igazságnak kézmosó birája,Kereszthalál! Az áldozat betelt.Van-e megváltás? Szívem nem felelt. Orgona … Olvass tovább