Megromlott már a régi erkölcs.Egy kor veszőbe’ van megint.Szakadj le, új idők viharja!Pusztíts, dühöngj kedved szerint.Bábel tornyának épitői,Hogy’ összezagyválódtatok.Kezd...

Legyenek áldva mind, a kikSzivemet összetépték.Ne ingereljen bosszuraEngem soha kevélység. Ne érezzem sosem, sosemPoklát a gyűlöletnek!Kiket mindenki eltaszít,Azok szeressenek meg. Az irgal...

Ha jó szerencse fölkap és ragad:Alázattal tűrd, el ne bízd magad.Ne nézd le, aki lent szerénykedik,Lehet, fönt ugyanezt veled teszik. Ész, szorgalom, törekvés bármit ád,Nem érzed-é sz�...

Csak egy darabka hús; látatlanúl,Kiváncsi szemtől rejtve dobban;Hol viharozva, vészesen, vadúl,Hol mélabús, merengő nyugalomban.Egynek szelíden suttogó öröm,Másnak bőszen kiáltó kár...

Hull, hull a felhő könnyü pelyhe; Az utczákon tengernyi nép. Paraszt, úr tarka egyvelegbe’ Megyen hallgatni szent misét. Az ablakokból ide csillan Hivogató világítás. Ez egyszer mind...

   I. Most keseregd ki bánatod’:Sirasd magad meg, ez a te napod,Magános élet gyászos embere!De szomorú tekinteteddelNe a halottakat keresd fel,Ne menj a temetőbe, ne!Idegen ...

Templomba tévedtem s a félhomálybanMegálltam, búban elmerülve mélyen,Hol a zsidók királya haloványan,Bágyadt szemekkel halni készül épen. Megtört kedélylyel, búsan, létunottan,Magamb...

Kinek porszem, mi nékünk egy világ,S egy rebbenés határa az időnek:Ki, a mi ember-agyban míriád,Nem olvasod, mert semmiség előtted:Ki búborék gyanánt elfújhatod,Mit összehordtak népek,...

Hulló levéllel besöpörte Az őszi szél az útakat. Mint a ligetnek üde zöldje, Minden mulandó, hervatag. Az ember visszatér a porba; A hű szivektől elszakad. Örök válás, bucsú a sorsa;...