Bölcsőnk felett szép csillag fénylett:Az édes jó anyánk szeme,És ha az arcunk lázban égett,Szava volt altató zene.Uram, Tehozzád száll az ének,Édesanyánkért zeng imánk:Adj boldogságot jó szivének,S nyíljon útján sok-sok virág! Az életünk repül madárként,Felnövünk, s vígan harcolunk…Ő fogy, s halványul, mint az árnyék,S boldog, ha boldogok vagyunk.Uram, Tehozzád száll az ének,Édesanyánkért zeng imánk:Adj boldogságot jó … Olvass tovább
Nagymama, nagymama,Drága, gondos dajka,Aprócska koromnakMelengető napja.Be sokszor siettélKönnyem letörölni,Hogyha bánatom voltSzívedre ölelni!Emlékszem: még mikorCsöpp kezemet fogvaElőször vezettélEngem a templomba.Aranyos kis ajtóOltár fölött csukva-Suttogva mutattad:„Ott van a Jézuska”.Nem is értettem még,De tenéked hittem,Így neveltél engem,Ebben a szent hitben.Azóta megnőttem,Tudok imádkozni,Kis Jézustól reádEzer áldást kérni!
Azt tanultam, hogy a tavaszIllatáért oly kedves,Csupa játék minden tette,Csupa öröm: gyermekes. A forró nyár hosszú napjaA munkának ideje:Napkeltétől napnyugtáigAz életnek embere. A kedves ősz, bő kezévelÁldásait osztja szét.Magának ő mit sem tart megEz adja meg örömét. Te olyan vagy jó nagyanyám,Mint az ősz, mely mindenétOda adja önzetlenülReánk ontja szerelmét. A jó Isten hallgassa megImádságom … Olvass tovább
Ezen a szép naponTeli van a szívem dallal,Kipirul az arcom,Mint a rózsás, nyári hajnal.Édes nagyanyácskám,Hozzád repes boldog lelkem.Ölellek, csókollak,Ölelj, csókolj te is engem!
Az én kezem még fehér,mint a kenyér béle,mind a kettő belefér,Anyám tenyerébe.Barna az ő tenyere,mint a kenyér héja,puhán simogat vele,arcom simogatja.Este, ha a lámpa ég,s mégsem látja senki,barna, jóságos kezét,kötényébe ejti.Szeme nagyon messze nézés a lámpa fénye,mint az édes, sárga méz,csorog szép kezére.
Mikor járni tanítottál,lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál,ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál,kívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkülsose múlt el este. Beszédre is tanítottál.Szívesen mesélek.Elmesélem e szép napon,hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackókszeretik a mézet,Édes, drága jó anyácskámúgy szeretlek téged.
Már a szemük oly szörnyü nagy,hogy megijed, ki belenéz,s szemük alatt sovány gödör,amelybe rémek alszanak.Oly vékonyak, akár a rongy,tejadó mellük elapadt,könnyes szemük kiszáradott,kezük, mint a kardpenge olyéles, határozott, kemény,s uruk sóhajtva néz reá,a kézre, amely puha volt,az álmok lágy párnája volt,s nem ismeri fel a kezet. Nem is nők többé, férfiak,álmos, sebesült katonák,fejükön fekete sisak,a … Olvass tovább
Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem … Olvass tovább