Tóth Árpád

Új isten szól hozzátok, emberek!Nem templomok setét hajóin úszóTömjén között ragyog fel tűz-szemeBarnult szentképek arany keretéből,Nem oltárok gyertyái közt fehérlikAlabástrom közönnyel hallgatag,Hívők csókjától koptatott szobor,Nem méla, hosszú, vont litániákCukros hullámát untan szürcsölőEgek lakója!Nem!Új isten ez! Új isten szól hozzátok, emberek!Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él,Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen,Ki arca elé vonta az eget,Mint egy … Olvass tovább

Szeretnék átölelni ma egy embert,Ki olyan árva s vágyak özvegye,Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert,S kondor haján kopog az ősz jege,Kinek ha volt is pirosbetűs napja,Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,Vén bánatok fia és újak apja,Csöndes tűnődés lankadt léptű papja,Örülni lassú, és csüggedni gyors;Kit nemessé emelt a föld porábólSok ritka szenvedés, de nem … Olvass tovább

Üdvözlegyetek, szomorú társak,Szomorú társak, halvány ajkuak,Bús bajtársak, horpadt szívűek,Üdvözlegyetek, szótalanok,Üljünk ki este a szürke víz mellé,Nézzük este a hideg folyamot,Hallgassuk a csapkodó, mély árt,Üljünk ki a kőgarádicsokra.Benn a bárkában, a sötét bárkábanÖleli a halász kacagó párját,Pirosló ablakú, aranyos függönyűCsendes, szentképes, pici szobában…Üljünk ki a kőgarádicsokra,Horpadt szivüek, szótalanok,S gondoljunk a gondolatunkra,A csendesre, a szomorúra,S mosolyogjunk a … Olvass tovább

Vén, halottas esti kert. Itt-ott ferdén, egyedül Egy-egy tél-túl földbevert Furcsa fejfa hegye dűl: Megpihenne, ósdi rom, Elzuhanna békiben Lent a füves, ó siron, Hol gazdája rég pihen… Most a tiszta esti ég Gyengezöld és tág mező, Nyúgodalmas, rest vidék, Egy-egy halkan érkező Csillag csillog: angyal ott, Őrző angyal, azt hiszem, Földre ballag most gyalog, … Olvass tovább

Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, Ragyogna ránk a holdkorong, S … Olvass tovább

A lelkem fáj… Isten ne adja,Hogy most belém szeressen egy leány,Úgy vágyom egy puha ajakra,Sovárabb soh’se lehettem talán –Oly jó volna… Pihenni vágyom.Csak két ringató kart találnék.Egy perzselő iszonyú nyáronJön minden árnyék… A lelkem fáj… Isten ne adja…Jaj volna, hogyha most találna rám.Bár volna jó, egyszerü fajta,Egy senki, egy nyugodt leány.Bár senki volna… ha enyém … Olvass tovább

A szürke éj kóbor lovagja lettem, Mint egy beteg, unalmas trubadur, S amint az est sok groteszk árnya lebben, Megindulok, merengve, szótlanul… Gázlángok fényén, mint nagy lázas rózsák, Pirulnak az eső utáni tócsák, Hidegen villog a kék kövezet, Kápráztat és vezet… Az égen felhők szállnak, szomorúak, Nehéz párájú, sápadt, bús rajok. Érzem: a kék Semmibe … Olvass tovább