Váci Mihály

Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok,     s kiket a kétség megöl;kik ezrekért meghalnátok, de százezrek meghalhatnak     aggódásotok felől.Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók,     gyűlölködve szeretők!Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók,     üldözők!Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást     ölitek.Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis     lelketek.Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete     és istene;ti vagytok legnagyobb csapás magatokraés … Olvass tovább

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,  csak szeressék!  Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,  hogy ne szeressék!  Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább  a szíve tessék!  Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve  ne is tessék.  Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül … Olvass tovább