Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok, s kiket a kétség megöl;kik ezrekért meghalnátok, de százezrek meghalhatnak aggódásotok felől.Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók, gyűlölködve szeretők!Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók, üldözők!Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást ölitek.Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis lelketek.Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete és istene;ti vagytok legnagyobb csapás magatokraés … Olvass tovább
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül … Olvass tovább
Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak a törten megkönyöklő tornyokon. Pillámra hull virágzón és elolvad a súlyos égből egy könnyű szirom. Elhangzott lépteket őriz a mellem, szemem gyerekkori csillagokat. Három fáradt bölcs kételkedik bennem a betlehemi fényesség alatt. Létek-fehér tájon át sorakozva a gyermekkorba tartó lábnyomok, a harangzúgás hömpölyögve hozza a fény gyűrűin ringó templomot. Báránybéléses köd borul … Olvass tovább