Váci Mihály – A jövő irgalmáért

Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok,     s kiket a kétség megöl;kik ezrekért meghalnátok, de százezrek meghalhatnak     aggódásotok felől.Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók,     gyűlölködve szeretők!Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók,     üldözők!Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást     ölitek.Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis     lelketek.Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete     és istene;ti vagytok legnagyobb csapás magatokraés … Olvass tovább

Váci Mihály – Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,  csak szeressék!  Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,  hogy ne szeressék!  Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább  a szíve tessék!  Fél egyedül. Csak karolják! – s már eltűri, hogy a szíve  ne is tessék.  Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül … Olvass tovább

Váci Mihály – Betlehemes

Fehérszakállas mennyek bóbiskolnak a törten megkönyöklő tornyokon. Pillámra hull virágzón és elolvad a súlyos égből egy könnyű szirom. Elhangzott lépteket őriz a mellem, szemem gyerekkori csillagokat. Három fáradt bölcs kételkedik bennem a betlehemi fényesség alatt. Létek-fehér tájon át sorakozva a gyermekkorba tartó lábnyomok, a harangzúgás hömpölyögve hozza a fény gyűrűin ringó templomot. Báránybéléses köd borul … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás