Garai Gábor

Mielőtt rámzuhan az alkony,mielőtt meg kellene halnom,még egyszer hadd legyekméltó leghívebb önmagamhoz;erős, de se hűvös, se hangos,csupán fölvértezettkis gondjaim önkénye ellen,ne a habzó fölszínt figyeljem,a tömény lényeget;a tétova esetlegességkifent körmei ki ne kezdjékfedetlen hitemet. Mert kiszemelve más dologra,nem önmagamba bonyolódvakell némán panganom,de kiáltanom, cselekednem,valakiért, valami ellen,kötnöm és oldanom,hinnem a mégis-győzelemben,ha nincs más oltalom 

Arcraborulva fekszem éjszakánként, mint a tarkónlőtt szökevény. Vallatom a beszűrődő sivár fényt: kinek, mikor és mit vétettem én?! Mért hagytatok magamra elesetten; mi szakította meg az áramot, hogy lelketlen heverjen itt a testem, és azt se tudjam már, miért vagyok?! Ha hívnátok, fölkelhetnék talán még, ha szólnátok, válaszolnék talán. De ti szétmetszitek halálraszánt szép szemem … Olvass tovább

Álmodj egy szép világothol a tenger a fény,ott hol a béke az égig ér…Álmodd, hogy a szeretett örökké él,a szívedben derű, és senki nem fél..Álmodd, hogy az álmaidvalóra váljanak,és elkerül minden,mi szívednek fájhat. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Mást ne vádolj, s magad ellen se lázadjazért, hogy megrokkantál, kisfiam,kétévesen, még kín- s öröm-tudatlan,s bicegni fogsz már bizonnyal halálig… …Emlékszem, a Séd-partra igyekeztünkkacsákat nézni, mellettem tipegtélelőbb, aztán kérted, hogy vegyelek föl,s mikor megint letettelek a földre,összerogytál, már nem tartott a lábad;rémülten fogtam tüzes homlokod,te sírtál, émelyegtél, – s én motyogtam:jaj, ha utolért az a … Olvass tovább

S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek … Olvass tovább