Garai Gábor – Kiszemelve

Mielőtt rámzuhan az alkony,mielőtt meg kellene halnom,még egyszer hadd legyekméltó leghívebb önmagamhoz;erős, de se hűvös, se hangos,csupán fölvértezettkis gondjaim önkénye ellen,ne a habzó fölszínt figyeljem,a tömény lényeget;a tétova esetlegességkifent körmei ki ne kezdjékfedetlen hitemet. Mert kiszemelve más dologra,nem önmagamba bonyolódvakell némán panganom,de kiáltanom, cselekednem,valakiért, valami ellen,kötnöm és oldanom,hinnem a mégis-győzelemben,ha nincs más oltalom 

Garai Gábor – Arcraborulva

Arcraborulva fekszem éjszakánként, mint a tarkónlőtt szökevény. Vallatom a beszűrődő sivár fényt: kinek, mikor és mit vétettem én?! Mért hagytatok magamra elesetten; mi szakította meg az áramot, hogy lelketlen heverjen itt a testem, és azt se tudjam már, miért vagyok?! Ha hívnátok, fölkelhetnék talán még, ha szólnátok, válaszolnék talán. De ti szétmetszitek halálraszánt szép szemem … Olvass tovább

Garai Gábor – Halotti beszéd

Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek. Ez a marék hamu, ez ő, leánykori nevén Zabó Irén, ki Somlójenőn született, s meghalt a Semmiben, hetvenöt évesen egy számozott vaságyon, Látjátok fiaim, szümtükkel, s látjátok, lányaim, mivé leszünk! Öt gyermeket szült, hatot fölnevelt (egyet eltemetett, kettőt befogadott); s megsokasodtak ivadékai. És nem szerzett magának más kényelmet – csak … Olvass tovább

Garai Gábor – Visszfény

,,Ki méltó látná a csodát… az a csodát magában hordja.” (Babits) Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; tulajdon visszfényét ragyogja, magától kér feloldozást. Aki méltatlan, ki e földi lét törvényeinek rabja csak, magában nem tud tündökölni, s lerogy saját súlya alatt. De fölkél, ha más terhe nyomja -emeli vállát – s … Olvass tovább

Garai Gábor – Álmodj!

Álmodj egy szép világothol a tenger a fény,ott hol a béke az égig ér…Álmodd, hogy a szeretett örökké él,a szívedben derű, és senki nem fél..Álmodd, hogy az álmaidvalóra váljanak,és elkerül minden,mi szívednek fájhat. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Garai Gábor – Parainézis

Mást ne vádolj, s magad ellen se lázadjazért, hogy megrokkantál, kisfiam,kétévesen, még kín- s öröm-tudatlan,s bicegni fogsz már bizonnyal halálig… …Emlékszem, a Séd-partra igyekeztünkkacsákat nézni, mellettem tipegtélelőbb, aztán kérted, hogy vegyelek föl,s mikor megint letettelek a földre,összerogytál, már nem tartott a lábad;rémülten fogtam tüzes homlokod,te sírtál, émelyegtél, – s én motyogtam:jaj, ha utolért az a … Olvass tovább

Garai Gábor – Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek … Olvass tovább

Garai Gábor – Jókedvet adj!

Jókedvet adj és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam.   Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc, vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon,   nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell,   sorsot cserélek bárhol, bárkivel,   ha jókedvemből, önként tehetem;   s fölszabadít újra … Olvass tovább