Arcraborulva fekszem éjszakánként, mint a tarkónlőtt szökevény. Vallatom a beszűrődő sivár fényt: kinek, mikor és mit vétettem én?! Mért hagytatok magamra elesetten; mi szakította meg az áramot, hogy lelketlen heverjen itt a testem, és azt se tudjam már, miért vagyok?! Ha hívnátok, fölkelhetnék talán még, ha szólnátok, válaszolnék talán. De ti szétmetszitek halálraszánt szép szemem … Olvass tovább
Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek. Ez a marék hamu, ez ő, leánykori nevén Zabó Irén, ki Somlójenőn született, s meghalt a Semmiben, hetvenöt évesen egy számozott vaságyon, Látjátok fiaim, szümtükkel, s látjátok, lányaim, mivé leszünk! Öt gyermeket szült, hatot fölnevelt (egyet eltemetett, kettőt befogadott); s megsokasodtak ivadékai. És nem szerzett magának más kényelmet – csak … Olvass tovább
,,Ki méltó látná a csodát… az a csodát magában hordja.” (Babits) Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; tulajdon visszfényét ragyogja, magától kér feloldozást. Aki méltatlan, ki e földi lét törvényeinek rabja csak, magában nem tud tündökölni, s lerogy saját súlya alatt. De fölkél, ha más terhe nyomja -emeli vállát – s … Olvass tovább
Álmodj egy szép világothol a tenger a fény,ott hol a béke az égig ér…Álmodd, hogy a szeretett örökké él,a szívedben derű, és senki nem fél..Álmodd, hogy az álmaidvalóra váljanak,és elkerül minden,mi szívednek fájhat. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Mást ne vádolj, s magad ellen se lázadjazért, hogy megrokkantál, kisfiam,kétévesen, még kín- s öröm-tudatlan,s bicegni fogsz már bizonnyal halálig… …Emlékszem, a Séd-partra igyekeztünkkacsákat nézni, mellettem tipegtélelőbb, aztán kérted, hogy vegyelek föl,s mikor megint letettelek a földre,összerogytál, már nem tartott a lábad;rémülten fogtam tüzes homlokod,te sírtál, émelyegtél, – s én motyogtam:jaj, ha utolért az a … Olvass tovább
S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek … Olvass tovább
Jókedvet adj és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc, vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra … Olvass tovább
A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.