Garai Gábor – Kiszemelve
Mielőtt rámzuhan az alkony,mielőtt meg kellene halnom,még egyszer hadd legyekméltó leghívebb önmagamhoz;erős, de se hűvös, se hangos,csupán fölvértezettkis gondjaim önkénye ellen,ne a habzó fölszínt figyeljem,a tömény lényeget;a tétova esetlegességkifent körmei ki ne kezdjékfedetlen hitemet. Mert kiszemelve más dologra,nem önmagamba bonyolódvakell némán panganom,de kiáltanom, cselekednem,valakiért, valami ellen,kötnöm és oldanom,hinnem a mégis-győzelemben,ha nincs más oltalom