Ki tudja mióta? talán ezer évefut a sorsautója az Éjbe velem…Pár perc csupán, hogy a fényre kiérvelátok s a csodák özönét figyelem:most ébred a föld, a halálszagú táj,sietni, sietni, sietni muszáj! Hurrá, rohanunk, maradoznak az ormok,maradoznak a völgyek, a várak, a múlt,látok patakot, hidakat, suta tornyot,pár perc: s feledés buta fátyola hulltle mögém… Autóm ragyogón … Olvass tovább
A hold az égen már magasan fent volt.Arany zenélő óra. Zenélt a szerelmeseknek.De azért halálos csend volt. A csermelyecske, mintha csak álomban, csak éppen ment. Volt.Locsogva csobogott, csörgedezett.De azért halálos csend volt. A nyírfák ragyogtak. Zárdai rend volt.A zenélő óra zenéjére remegve rügyezni kezdtek.De azért halálos csend volt. Egyetlen madár fütyölt. Minden mámortól ment volt.Egy … Olvass tovább
Valaki rálehelt a hegyek hó-süvegéres az óriások felujjongtak: végre! Valaki rálépett a folyók jegére,s mikor százezer folyón megroppant a jég,a vizek felharsantak: végre! Valaki elindította délről a darvakat,fecskéket, gólyákat, kakukkokat,hogy idejében érkezzenek az ünnepre. Valaki pacsirtákat nyilazott a magasokba,s azóta csivogva csörgedez, csurran a csupa-likas égből,csivogva csörgedez, csurran a csuda-kék muzsika. Valaki fehérbe, pirosba, sárgába … Olvass tovább
Éb-red, moc-can a tojásban a sejt:,,Is-ten Is-ten”, huszonöt napi ritmus.Tit-kon dob-ban anyaméhben a lét:,,Is-ten Is-ten”, kilenc havi ritmus.Ó jaj, ha kihagyna! — De él az Erô, de él az Ütem:,,Is-ten Is-ten Is-ten!” Dobogón zakatol, kacagón-zokogón zakatolgat a szív:,,Is-ten Is-ten”, jó nyolcvan a pulzusi ritmus.Ó jaj, ha kihagyna! A vérpatakokbabelefagyna a lét-zene s pirosan párázna magasbalelkünk, … Olvass tovább
A Sátánnak nagy az árnyéka:fél földgolyónyi néha-néha,oly tarka mint a páva farka,oly babonázó mint a bűn,hosszú mint a történelemés édes mint a szerelemés hűvös mint a pénzek érce,és bűvös mint a vágy lidérce,oly gyönyörű mint a gyönyörcél-bomlasztó mint a csömör,itt nem kell folyton hősnek lenni,lehet pihenni, inni, enni.Én voltam ott, aludtam ott,de hallottam a szólamot,s … Olvass tovább
Nem tudtam, merre menjek én, tamáskodó tanítvány,s csak álltam, álltam hallgatag a habozások hídján. Az egyik partról átzenélt az élet zűrzavarja,gyönyört, virágot, vágyakat, színt, illatot kavarva. A zűr zenéje mámoros hálóját szőtte, fonta,s a szívem vergődése már csendesbedett naponta. A másik parton misztikus, nagypéntekes homály volt,kálváriás halmok felett egy vérző Hold világolt… Uram, a szíved … Olvass tovább
Igen, lehettem volna én is boldog,az én utam is éppen arra vitt.A kert elébe értem, mely reám várt.Szerelem. Rózsák édes mámora.Gyümölcsfák. Csend. Családi tűzhely.Szántás-vetés humuszban, szerelemben,Irtás-oltás fákban, gyerek-szívekben.A nagyvilág villámait fogó,vihar-szordínós villámhárítók.A nagyvilág lármáját átszűrő,dallammá szűrő zűrzavar-szűrők.Leány-hajszálon függött az aranykulcs. De megfordultam, nem tudom miért.Én nem vagyok hős, nem vagyok erős.Nem tudtam, hogy mit rejt … Olvass tovább
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk Illendő ruhában, méltóképpen várjunk Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Hogy angyalkézből bezárult az Édenátok morajlik, forr a föld szívében,s a kéreg tövist, bojtorjánt terem. Az ember itt vergődött rögre esve,tövis szurkálta lábait sebesre,s kiszúrta lelke álmodó szemét. S míg könnye hull a föld ugarszívérea Szentlélek már néhány ezer évejár, jár a bojtorjános föld felett. Szánt vihar-vemhes titkos paripákon,ölében mag van, édes álom-mákony,s amerre megy, … Olvass tovább
Az élet örök búcsúzás,ó bárcsak tudnánk távozáskorFényt hagyni, mint a Messiás!Belészeretni a szívekbe,apostolokba, mártírokba,hogy átadják a századoknak,a századok az ezredeknek!Fényt hagyni, mint a Messiás! Vagy legalább, mint az anyák,kik egyre jobban megragyognak,minél sötétebb lesz az éjés minél jobban porlanaka bánat – barna hant alatt.Fényt hagyni, mint a jó anyák. Vagy legalábbis, mint a Nyár,amely almákba … Olvass tovább