Mécs László – Karácsony

Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony,  jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm.  És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm,  vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson…  Naptámadattól naplenyugatig csendőrszurony feszül az égnek:  úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot…  Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat … Olvass tovább

Mécs László – A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot … Olvass tovább