Sík Sándor – Ketten a Mesterrel

Fehér fényben, fehér ruhában,Egy férfi jár előttem egyre.Vezet, vezet, kezem kezében,Föl a magányos, nagy hegyekre.Az emberarcok ködbe vesztek,Ketten vagyunk a hegyeken.Kézen fogva vezet a Mester,S én követem. Megláboltam a pusztaságot,Homokviharos, sívó tengert.Szürke porát szívemre szórta,Szörnyű magánya majd hogy elnyelt.De tikkadt lelkem felüdítveA Mester arca járt velem.Kezem meleg kezébe fogta,S én követem. Lehevertem illatos fűreOázisok mézes … Olvass tovább

Sík Sándor – Fények

Arcom körül a szentjánosbogárkákSuhanva lengenek.Milyen picik, milyen picik!S hogy fénylenek! Fejem fölött túlnanvilági fáklyák.A csillag-rengeteg.Milyen nagyok, milyen nagyok,S hogy fénylenek! Csak én legyek setét?Szítsd fel, Uram, szívem szövétnekét!

Sík Sándor – A Mindennevű

Mindennevű, hogyan szólítsalak?Nazianszi Szent Gergely I.Mindennevű, hogyan szólítsalak?Mindenarcú, hogyan tapintsalak?Mindenszívű, hogyan szeresselek? II.Titkosrendőr, polgári ruhában,Az utcán ődöngők semleges mosolyával arcán,Jelvénye az átmeneti kabát hajtókája alatt,Nadrágzsebében a szolgálati fegyver,Állán bozontos álszakáll:Mint az árnyék, mint a gond,Úgy szegődik a megjelölt nyomába, –Engedi, menjen, amerre a dolgai vonják,Családi körbe, hivatalba,Moziba is, a bársonyos homályba,Vagy kettesben az espresso kerek … Olvass tovább

Sík Sándor – Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten hogyha hív,Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.Kelj fel, és indulj engedelmesen,Kutyuska-vígan, bárány-csendesen. Ha futni verne vesszős szenvedély,Ne gondolj vele: menj és mendegélj.Ha futva hány el bárki, meg se nézd:Csak el ne vétsed a csilingelést. Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:Csak az egyenes út az Istené.Hátad mögött ha mennydörög se bánd,Te csak sürögj a … Olvass tovább

Sík Sándor – Isten érkezése

S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,Mélyeimnek mormoló vizébőlFölmerült az Élő Isten arca. Hírnököt nem járatott előre,Fullajtár sem harsonázta jöttét:Nem mehettem hódolón elébe. Még csak nem is kopogott az ajtón,Még sem rezzent léptein a padló,Meg sem lobbant mécsem lángja tőle. Halkan, halkan, mint beteg fiúnakÁgya mellé simul édesanyja,Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt … Olvass tovább

Sík Sándor – Orgonaillat

A hold ezüstös csónakaAz ég vizén evez.Oly tiszta, szép az éjszaka!A föld oly fűszeres!Az álmodó nagy orgonákAz ifjú kerten átMintha dalolva ontanákA május illatát. Hull, hull a zsongó halk lepel,Az illat fátyola.Az éjszakában ünnepelA teltség mámora.Illattal, csenddel telve mind,A tó, a föld, a fény,Oly csordulásig telve, mintA jó Istennel én.

Sík Sándor – Szentségtartók

A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomig,Ahol e hűvös nyáridőbenBallagó életem folyik,Jár a sok jó falusi ember,Gyerek szalad, szekér döcög.El-elnézem és meg-megállokÉs mindenkinek köszönök. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigHa járok, mást sem tesz a szívem:Mindegyre csak találkozik.A legtöbben visszaköszönnek,Van, ki tovább megy ridegen,Van, aki bambán visszabámul,Csak egy nincs köztük: idegen. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigMinden … Olvass tovább

Sík Sándor – A névtelen angyal

Nem tündökölsz az égi seregekAngyalainak kilenc kórusában,Hasztalan keresem a Bibliában,Emberi nyelven nincs is tán neved. Nem a nagyokat, nem a szenteketKíséred át az Isten Államába:Kisemberek utolsó állomása,A kis halál, ez a te őrhelyed. Mikor jössz hozzám? Lesz nekem szavad,Szabadítóbb a földi fájdalomnál?Lesz-e, hogy neveden szólítalak? Ó bár te hívnál, angyali Ajak,A néven, mely a túli … Olvass tovább

Sík Sándor – A keresztút

Kétezer éve:A Rend és a Szabadság védelmében,Törvény és Birodalom érdekében,A Cézár és a Jehova nevébenMindennap új-új pálca töretik.Íme az Ember, a nyomorult EmberÍtéltetik és öletik. Halljátok-e az ezredeken átAz el nem múló ítélet szavát? Hol hangzik el? ki szövegezi meg?Mindegy, testvérek, az ítélet egy,Mert egy az Ok és az ÉrtelemEgyik neve Igazság, a másik Kegyelem.Minden … Olvass tovább

Sík Sándor – Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:Az Isten lánca vagyok én neked. Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel. A ködlő múltat, akarom, feledd,S állj meg hajnalló mélyeid felett. És nézz magadba boldog félelemmel:Isten szemével és az én szememmel. És tépd el mind a félig-fátylakat.Akarom: láss és megszeresd magad. Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,Erősségnek és … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás