Sík Sándor – Isten érkezése

S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,Mélyeimnek mormoló vizébőlFölmerült az Élő Isten arca. Hírnököt nem járatott előre,Fullajtár sem harsonázta jöttét:Nem mehettem hódolón elébe. Még csak nem is kopogott az ajtón,Még sem rezzent léptein a padló,Meg sem lobbant mécsem lángja tőle. Halkan, halkan, mint beteg fiúnakÁgya mellé simul édesanyja,Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt … Olvass tovább

Sík Sándor – Orgonaillat

A hold ezüstös csónakaAz ég vizén evez.Oly tiszta, szép az éjszaka!A föld oly fűszeres!Az álmodó nagy orgonákAz ifjú kerten átMintha dalolva ontanákA május illatát. Hull, hull a zsongó halk lepel,Az illat fátyola.Az éjszakában ünnepelA teltség mámora.Illattal, csenddel telve mind,A tó, a föld, a fény,Oly csordulásig telve, mintA jó Istennel én.

Sík Sándor – Szentségtartók

A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomig,Ahol e hűvös nyáridőbenBallagó életem folyik,Jár a sok jó falusi ember,Gyerek szalad, szekér döcög.El-elnézem és meg-megállokÉs mindenkinek köszönök. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigHa járok, mást sem tesz a szívem:Mindegyre csak találkozik.A legtöbben visszaköszönnek,Van, ki tovább megy ridegen,Van, aki bambán visszabámul,Csak egy nincs köztük: idegen. A templomtól a temetőig,Temetőtől a templomigMinden … Olvass tovább

Sík Sándor – A névtelen angyal

Nem tündökölsz az égi seregekAngyalainak kilenc kórusában,Hasztalan keresem a Bibliában,Emberi nyelven nincs is tán neved. Nem a nagyokat, nem a szenteketKíséred át az Isten Államába:Kisemberek utolsó állomása,A kis halál, ez a te őrhelyed. Mikor jössz hozzám? Lesz nekem szavad,Szabadítóbb a földi fájdalomnál?Lesz-e, hogy neveden szólítalak? Ó bár te hívnál, angyali Ajak,A néven, mely a túli … Olvass tovább

Sík Sándor – A keresztút

Kétezer éve:A Rend és a Szabadság védelmében,Törvény és Birodalom érdekében,A Cézár és a Jehova nevébenMindennap új-új pálca töretik.Íme az Ember, a nyomorult EmberÍtéltetik és öletik. Halljátok-e az ezredeken átAz el nem múló ítélet szavát? Hol hangzik el? ki szövegezi meg?Mindegy, testvérek, az ítélet egy,Mert egy az Ok és az ÉrtelemEgyik neve Igazság, a másik Kegyelem.Minden … Olvass tovább

Sík Sándor – Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:Az Isten lánca vagyok én neked. Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel. A ködlő múltat, akarom, feledd,S állj meg hajnalló mélyeid felett. És nézz magadba boldog félelemmel:Isten szemével és az én szememmel. És tépd el mind a félig-fátylakat.Akarom: láss és megszeresd magad. Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,Erősségnek és … Olvass tovább

Sík Sándor – Galambok

Fekszel a párnán: letörött faág,Válladon ül a búgó némaság.Kezes vadgalamb, a füledbe súg:Ami tegnap volt, édes-szomorút. Hessentenéd, – de jó, hogy nem megy el.Nem akarnál, de mégis könnyezel.Visszhangot sír benned a tubaszó,S ujjad közt meg-megáll az olvasó. De felszálló szelíd-galamb imádElhagyja már a vadmadár nyomátS tollain erdő-illatot vivén,Csőrével zörget Isten küszöbén.

Sík Sándor – Március

Nézd: földben, szélben, erekbenHogy lüktet a tavaszi láz!A mélység ritmusa rebben,Szíven, rügyön az furulyáz.Friss szélben, bíboros érbenMegzendül a tártölű távol,A lélek lobban a vérben,És szállani, szállani vágyol. Szökelleni, szállani vágyomA szűz föld szíve felett,Én, én a gyerek-rügy az ágon,Én, én a kelő kikelet.Mosolyomtól serken a pázsit,És rezzen a tavalyi dudvaS búvó pici szarvacskáitFélénken a napra … Olvass tovább

Sík Sándor – Csendes tavaszi dal

Gyöngyvirágos szép tavasznap,Testvérül ma elfogadj,Kisgyereknek, szép-igaznak,Önmagamnak visszaadj.Fürge szellő, lég suhanca,Légy te most a mesterem.Míg szökellve szétsuhansz aFriss füvön, jer, játssz velem!Új tavasz, legyünk ma egyek!Add, ma mindent elfeledjek,Ami nem dal, nem derű,Nem győzelmes-egyszerű. Félre tőlem, téli rontás,Zúzmarázó kételyek,Sziromrázó részrebontás,Gondok, árnyak, éjjelek.Drága köntös, egyszerűség,Tiszta tóga, légy ruhám;Kék-fehér tükröd, derűs ég,Arcom nézze vissza rám.Zaj ha bennem, elcsituljon,Csendnek … Olvass tovább