Sík Sándor – Fehér nap

Üdvözölt Légy kedves ünnepTiszta szívek ünnepe!Ragyogjon be fehér fényedSzívünk – lelkünk mélyébe. Napsugárban angyalszárnyakLenge libbenése kél,És a szárnyuk és az arcukÉs az Úrnak fénye rajtukHófehér. Napsugáros köntösébenMég a föld is úgy örül!Tiszta napfény tündökléseJátszik az oltár körül.És megáll az áldozókonAz oltár lépcsőinélÉgi fénnyel tűz reájukHófehér. Boldogító örömévelEl fog édes érzelem,Égő sóhaj halk fohászaLebben át a … Olvass tovább

Sík Sándor – A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét. Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most először roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjak csontig elevenbe. Jön az úton Szűz Mária szembe. A szeméből mennyek mosolyognak, De szívében hét … Olvass tovább

Sík Sándor – A napkeleti bölcsek

Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakában, Mint egy fehérlő, csendes álom, Úgy vonult el a komoly karaván. És elől ment a három.   A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér sereg A … Olvass tovább