← Karácsonyi vers

Sík Sándor – A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.

 

A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon