← Magyar költők versei

Dunszt Vilmos – Karácsony

Hull a hó a háztetőre,
fehér takaró kerül a földre.
Az ablakban gyertya fénye ég,
odakint csendes, s hideg még az éj.

A konyhából süti illata száll,
a család végre együtt az asztalnál.
A fenyő alatt ajándék lapul,
a sok kis gyertya fénye máris kigyúl.

Mama mesél, apa nevet,
anya megteríti az ünnepi helyet.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere,
finomabbnál finomabb karácsonyi ételek.

Mikor az este lassan véget ér,
a hó még mindig csendben hullik szerteszét.
S arra gondolok, milyen jó nekem,
hogy karácsonykor együtt a családom velem.

Beküldte: Nagy Lajos

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Dunszt Vilmos összes verse

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Hirdetés
Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon