Mint Izaiás prófétádnakAjkát tüzes szénnel jelölted,Égő szened lett vágy és bánat,Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén,Amelytől ajkam és a lelkemHirdette, mily acél a törvényA szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkemS így állok én vígan előttedS téged dalollak a jelenbenÉs benned látom a jövőket. A múlt … Olvass tovább
Ősi templom árnyas szögletébenSzázadoknak füstje és poraLassan lepte be s ő mély sötétenNéz jövőbe hét tőrrel szivében:Magyarok Asszonya. Háború és béke váltakoztakÉs jött és ment nemzetek sora,Nyarak búzát, telek havat hoztak,Ő csak nézett, a Fiát karolva:Magyarok Asszonya. Hű zarándok messze, messze tájról,A lábain országút pora,Vigaszt várva hozzájött s a távolMúltakból gyászt s jó reményt világolMagyarok … Olvass tovább
Mondotta Jézus: „Le a völgybe nézz,Ott vergődik a fáradt szenvedés.Míg könny pereg, vér foly, míg ide tévedEgy tétova sóhaj: én addig élek!” (Így szólt Zaratusztra: „Fönn a hegyenVívódik a Nagyság, bús idegen,Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide tévedEgy pogány ujjongás: én addig élek!” És monda Jézus: „Míg ide jutott,Miért borult el fényes homlokod?” Szólt Zaratusztra: … Olvass tovább
A tegnapot most váltja föl a holnap.Sötéten silbakolnak még a fák.Az út köves, házszegte pusztaság.Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak.Némán söpörnek. Ködbe vész a por.Halk hamvazás dereng az ég alól.A nap, a nap! súgják a sanda árnyak. És gyors ütemben ébredez a forma,A szín, a hang – dóm és gyár büszke … Olvass tovább
Az emberhez száll himnuszom ma,Hittel hadd harsogom dalom,Nagy ismeretlenek helyében,Dacos fejem meghajtva mélyen,Szelíden és örök reménybenEz ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember?A por s a végtelen fia,Istent teremtő földi szellem,Kemény pöröly vasvégzet ellen,Ezer fönséges küzdelembenViaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön,Sarcol a rögből életet,Nap égeti és tüske marja,Tépázza ég és föld viharjaS a jövendő útján … Olvass tovább
Jó Jézusom, ki bús gyermekkorombanGyakran szálltál szívembe, merre mentélHogy nem lelek e szörnyű fájdalombanEgyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájainMost Téged várnak és Benned remélnek,A csodálatos földi születésnekMeleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknekSzívébe szállnál újra, égi gyermek,De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki … Olvass tovább
Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.– Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget. Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.– Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban. Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.– Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet. Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.– Köszönöm, az anyámét hallom, … Olvass tovább
Szenvedni tudj és tűrni merjÉs várni, sírni, érni,A szirtek párnáján pihenjS ne félj a végtelen jövővel szembenézni! És minden veszne, törne bárS ha semmit el nem érne,A lelked él még s vár reádTitokkal teljes és vigasszal teljes éje.
Testvérek! Emberek!Közös veszélyben fogjatok kezet! Bajtársak! Szenvedők!Boruljatok le a Jóság előtt! Bukottak! Győztesek!Az Igazságban egyesüljetek! Hívők! Kételkedők!Az Ember vérzik: Szeressétek Őt! Harcosok! Álmodók!Mindnyájatokban egy bús szív dobog! Testvérek! Emberek!Ne öljetek már! Ölelkezzetek! Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta … Olvass tovább