Juhász Gyula – Imádság
Szeretlek forrón, mint eddig soha,Te mindig áldott, mindig mostohaÉlet! Szeretlek fájón, égőn, mint a seb,Minden gyönyörnél mélyebb, édesebbHalál! Szeretlek boldog és reménytelenHalálos vággyal én egyetlenem,Isten!
Juhász Gyula
Juhász Gyula – Karácsonyi ének
Szelíd, szép betlehemi gyermek:Az angyalok nem énekelnekS üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol:Sok börtön és kórház világolÉs annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok:Sok farkas és holló kóvályogS nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel:A nagy sötét mikor száll széjjelS mikor lesz béke és derű?
Juhász Gyula – De profundis
A legsötétebb ég alatt,Isten, Téged találtalak.A legmélyebb örvény felettUram, én Téged leltelek. A csillagtalan éjjelenEgy láng lobog a lelkemen,Mint reves fában gyönge fény,De mégis élet és remény. Isten némán hozzám hajolS engem idéznek valahol.
Juhász Gyula – Új szövetség
Mint Izaiás prófétádnakAjkát tüzes szénnel jelölted,Égő szened lett vágy és bánat,Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén,Amelytől ajkam és a lelkemHirdette, mily acél a törvényA szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkemS így állok én vígan előttedS téged dalollak a jelenbenÉs benned látom a jövőket. A múlt … Olvass tovább
Juhász Gyula – A fekete Mária
Ősi templom árnyas szögletébenSzázadoknak füstje és poraLassan lepte be s ő mély sötétenNéz jövőbe hét tőrrel szivében:Magyarok Asszonya. Háború és béke váltakoztakÉs jött és ment nemzetek sora,Nyarak búzát, telek havat hoztak,Ő csak nézett, a Fiát karolva:Magyarok Asszonya. Hű zarándok messze, messze tájról,A lábain országút pora,Vigaszt várva hozzájött s a távolMúltakból gyászt s jó reményt világolMagyarok … Olvass tovább
Juhász Gyula – Az élet hegyén
Mondotta Jézus: „Le a völgybe nézz,Ott vergődik a fáradt szenvedés.Míg könny pereg, vér foly, míg ide tévedEgy tétova sóhaj: én addig élek!” (Így szólt Zaratusztra: „Fönn a hegyenVívódik a Nagyság, bús idegen,Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide tévedEgy pogány ujjongás: én addig élek!” És monda Jézus: „Míg ide jutott,Miért borult el fényes homlokod?” Szólt Zaratusztra: … Olvass tovább
Juhász Gyula – Hajnal
A tegnapot most váltja föl a holnap.Sötéten silbakolnak még a fák.Az út köves, házszegte pusztaság.Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak.Némán söpörnek. Ködbe vész a por.Halk hamvazás dereng az ég alól.A nap, a nap! súgják a sanda árnyak. És gyors ütemben ébredez a forma,A szín, a hang – dóm és gyár büszke … Olvass tovább
Juhász Gyula – Himnusz az emberhez
Az emberhez száll himnuszom ma,Hittel hadd harsogom dalom,Nagy ismeretlenek helyében,Dacos fejem meghajtva mélyen,Szelíden és örök reménybenEz ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember?A por s a végtelen fia,Istent teremtő földi szellem,Kemény pöröly vasvégzet ellen,Ezer fönséges küzdelembenViaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön,Sarcol a rögből életet,Nap égeti és tüske marja,Tépázza ég és föld viharjaS a jövendő útján … Olvass tovább
Juhász Gyula – Utolsó imádság
Jó Jézusom, ki bús gyermekkorombanGyakran szálltál szívembe, merre mentélHogy nem lelek e szörnyű fájdalombanEgyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájainMost Téged várnak és Benned remélnek,A csodálatos földi születésnekMeleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknekSzívébe szállnál újra, égi gyermek,De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki … Olvass tovább
Juhász Gyula – Lázár az égben
Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.– Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget. Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.– Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban. Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.– Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet. Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.– Köszönöm, az anyámét hallom, … Olvass tovább