A legsötétebb ég alatt,Isten, Téged találtalak.A legmélyebb örvény felettUram, én Téged leltelek. A csillagtalan éjjelenEgy láng lobog a lelkemen,Mint reves fában gyönge fény,De mégis élet és remény. Isten némán hozzám hajolS engem idéznek valahol.
Mint Izaiás prófétádnakAjkát tüzes szénnel jelölted,Égő szened lett vágy és bánat,Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén,Amelytől ajkam és a lelkemHirdette, mily acél a törvényA szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkemS így állok én vígan előttedS téged dalollak a jelenbenÉs benned látom a jövőket. A múlt … Olvass tovább
Ősi templom árnyas szögletébenSzázadoknak füstje és poraLassan lepte be s ő mély sötétenNéz jövőbe hét tőrrel szivében:Magyarok Asszonya. Háború és béke váltakoztakÉs jött és ment nemzetek sora,Nyarak búzát, telek havat hoztak,Ő csak nézett, a Fiát karolva:Magyarok Asszonya. Hű zarándok messze, messze tájról,A lábain országút pora,Vigaszt várva hozzájött s a távolMúltakból gyászt s jó reményt világolMagyarok … Olvass tovább
Mondotta Jézus: „Le a völgybe nézz,Ott vergődik a fáradt szenvedés.Míg könny pereg, vér foly, míg ide tévedEgy tétova sóhaj: én addig élek!” (Így szólt Zaratusztra: „Fönn a hegyenVívódik a Nagyság, bús idegen,Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide tévedEgy pogány ujjongás: én addig élek!” És monda Jézus: „Míg ide jutott,Miért borult el fényes homlokod?” Szólt Zaratusztra: … Olvass tovább
A tegnapot most váltja föl a holnap.Sötéten silbakolnak még a fák.Az út köves, házszegte pusztaság.Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak.Némán söpörnek. Ködbe vész a por.Halk hamvazás dereng az ég alól.A nap, a nap! súgják a sanda árnyak. És gyors ütemben ébredez a forma,A szín, a hang – dóm és gyár büszke … Olvass tovább
Az emberhez száll himnuszom ma,Hittel hadd harsogom dalom,Nagy ismeretlenek helyében,Dacos fejem meghajtva mélyen,Szelíden és örök reménybenEz ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember?A por s a végtelen fia,Istent teremtő földi szellem,Kemény pöröly vasvégzet ellen,Ezer fönséges küzdelembenViaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön,Sarcol a rögből életet,Nap égeti és tüske marja,Tépázza ég és föld viharjaS a jövendő útján … Olvass tovább
Jó Jézusom, ki bús gyermekkorombanGyakran szálltál szívembe, merre mentélHogy nem lelek e szörnyű fájdalombanEgyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájainMost Téged várnak és Benned remélnek,A csodálatos földi születésnekMeleg és fénylő ünnepnapjain, S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknekSzívébe szállnál újra, égi gyermek,De nem vagyok méltó erre, nem. Legyen mindenki boldog, aki … Olvass tovább
Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.– Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget. Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.– Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban. Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.– Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet. Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.– Köszönöm, az anyámét hallom, … Olvass tovább
Szenvedni tudj és tűrni merjÉs várni, sírni, érni,A szirtek párnáján pihenjS ne félj a végtelen jövővel szembenézni! És minden veszne, törne bárS ha semmit el nem érne,A lelked él még s vár reádTitokkal teljes és vigasszal teljes éje.
Testvérek! Emberek!Közös veszélyben fogjatok kezet! Bajtársak! Szenvedők!Boruljatok le a Jóság előtt! Bukottak! Győztesek!Az Igazságban egyesüljetek! Hívők! Kételkedők!Az Ember vérzik: Szeressétek Őt! Harcosok! Álmodók!Mindnyájatokban egy bús szív dobog! Testvérek! Emberek!Ne öljetek már! Ölelkezzetek! Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: