← Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor – Vétkes hallgatás

Ma bűn a néma ajkak
könnyelmű hallgatása.
Vétek, ha álmos szemmel
gunnyasztanak az őrök
a várfokon magányos
semmittevésbe mélyedt,
komor, beteg lélekkel…
Nekem fáj némaságba
burkoltan várakozni,
hogy mások végezzék el
helyettem gyönge éltem
nemes, nagy hivatását.
Jöjj, szánj meg, drága Lélek,
és tölts meg bátorsággal,
hogy hangosan kiáltsam
e füstölgő világba
az örök Jót, az Igét,
az örök Békét, Krisztust
s az örök Hont, a Mennyet.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon